Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

348 VÁLTÓELJÁRÁS. Váltóeljárás. 15409. Marosvásárhelyi tábla: Alperesek tagadása folytán Az aláírás felperes esküvel kínálta meg alpereseket arra nézve, hogy kivalódiságá- fogásolt aláírásukat sem maguk nem irták, sem más által nem nak esküvel Íratták, az eskü ezen utóbbi részében is a fentebb felfejtettek bizonyítása, szerint az aláírás valódiságára vonatkozván, a váltóeljárás 26. §-a alapján váltóperben is alkalmazandó s alpereseknek az eskü alkalmazása elleni tiltakozása figyelembe nem vehető. Tekintettel ennélfogva arra, hogy az aláírás valódiságának bizonyítására nézve nem a trts. 233. és 234. §§-ai, hanem a 172. §. irányadó, ennek d) pontja szerint pedig az eskü az aláírás valódiságát tagadó félnek ellenzése daczára is megítélhető, a kir. törvényszéknek ítéletét megváltoztatni kellett. (97. máj. 4. 997.) — Curia: A kir. itélő táblának Ítélete az eskü szövegének helyesbítésével az abban felhozott indokokból és még azért is hagyatott helyben, mert a kir. itélő tábla a felperesnek a váltóra alapított kereseti joga megállapithatását az alpereseknek a váltón levő, általuk tagadott névaláírása valódiságára vonatkozóan a nemleges eskünek letételétől helyesen feltételezte, miután e tekintetben a bizonyítás kötelezettsége a felperest terhelte s a bizonyító fél ellenfelének a prts. 172. §. d) pontja alapján az aláírás valódiságának bizonyithatása czéljából a nemleges eskü az ő tiltakozása daczára is megítélhető. (98. febr. 1. 778.) 15410. Curia: Felperes az alperes aláírásának megtagadott valódiságát tanukkal, az aláírásoknak szakértői összehasonlításával, illetőleg esküvel kínálta bizonyítani. Habár K. Gy. és F. J. tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy alperes a kereseti váltót az ő jelenlétükben sajátkezüleg irta alá, ezen tanuk vallomása alapján a kifogásolt aláírásnak alperestől származása még sem volt megállapítható, mert F. J. tanú mint r ál főkötelezettségben álló, nyilván érdekelt lévén, vallomásának suly nem tulajdoniiható és mert K. Gy. kifogástalan tanúnak vallomását ellensúlyozza az a körülmény, hogy alperesnek kifogásolt aláírása annak a bíróság előtt eszközöli próbairásával és a kifogásokhoz csatolt meghatalmazáson, valamint a vétiven levő valódi névaláírásával tüzetesen összehasonlitattván, azok ugy az irás jellegére, mint az egyes betűk alakitására való tekintettel teljesen eltérőknek találtattak. Ily körülmények között, minthogy Gy. M. tanúnak alperes személyazonosságára vonatkozó, teljesen határozatlan vallomása figyelembe nem vehető, az aláírás valódiságára nézve kínált esküt megítélni kellett. (97. szeptember 22. 633. v. P. XXXV. 4.) 15411. Budapesti tábla: Felperes a kereseti váltón olvasható elfogadói névaláírás valódiságát K. Á. és H. P. tanuk vallomásaival és a valóság tekintetében megtagadott névaláírásnak a kifogásokhoz mellékelt ügyvédi meghatalmazáson előforduló alperesi névaláírással való összehasonlítása által kívánta bizonyítani. A nevezett tanuk vallomását azonban a kir. itélő tábla alkalmas bizonyítékul nem fogadhatta el; mert azonfelül, hogy K. A. tana a kereseti váltón kibocsátói minőségben szintén köte-