Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

VÁLTÓELJÁRÁS. 349 lezettként szerepel s mint ilyen, egyedül az elfogadó ellen mditott Váltóeljárás. jelen perben teljesen érdektelen tanúnak nem tekinthető, azt a ^z aláírás cselekményt, melylyel egyidejűleg s melyből folyólag a kereseti valódiságáváltó kiállíttatott, a nevezett tanuk mint felperes ügynökei tel- nak bizonyijesitették; és mert a két tanú vallomása egymásnak ellenmondó, tása. a mennyiben; mig K. Á. tanú azt vallja, hogy már SomogySzobbra történt érkezésük napjának estéjén ajánlották a tanuk alperesnek, hogy vegyen vetőgépet, addig ezzel ellenkezőleg H. P. másik tanú azt vallja, hogy a vetőgép vételét a megérkezés napját követő reggel ajánlották alperesnek ; a megjelölt körülményeknél fogva tehát a nevezett tanuk vallomása nem tekinthető aggálytalannak. De nem lehetett alkalmas bizonyítékul elfogadni a megtagadott névaláírásnak az alperesi ügyvéd részére kiállított meghatalmazáson levő névaláírással való összehasonlítását sem; mert a Mr. itélö tábla a váltón levő elfogadói névaláírást nemcsak az érintett meghatalmazáson, hanem a vétiven olvasható alperesi névaláírással is tüzetesen összehasonlítván, ugy találta, hogy a kereseti váltón levő elfogadói aláírás, a másik két névaláírástól a vonások biztonsága s általában az irás gyakorlottsága tekintetében annyira elütő, hogy a kereseti váltón előforduló elfogadói névaláírás valódiságára nézve magának minden kételyt kizáró meggyőződést még akkor sem szerezhetne, ha a kereseti váltón s az érintett más két okiraton előforduló névírásokat szakértők esetleg egy kéztől számlázottaknak véleményeznék is, ugyanazért szakértők meghallgatása, mint czéltalan, mellőztetett is. Minthogy ezek szerint stb. (96. okt. 7.2191.) — Curia: Hhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy az alperesi aláírás valódisága mellett felhozott bizonyítékok az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64., 78. és 215. §§-ai alapján mérlegeitettek. (97. szept. 3. 1320/96. v.) 15412. Budapesti keresk. és váltótsz.; A kir. törvényszék a kereseti váltókon levő elfogadói aláírásokat a meghatalmazáson és a kézbesítési vevényeken levő s alperes által sajátkezűnek elismert aláírásokkal tüzetesen összehasonlítván, azoknak eltérő voltából arról győződött meg, hogy a szakértői szende nem vezetne eredményre és azért a szakértői szende elrendelését mellőzte. Ennélfogva felperes által válaszában kínált s alperes által elfogadott esküket a váltó eljárás 26. és a prts. 171. §-a alapján az ítélet rendelkező részében foglalt szövegezéssel megítélni kellett. (96. jan. 24. 107,445/95.) — Budapesti tábla: Az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni, a prts. 171. §-a helyett a 172. §. d) pontjára továbbá a S. E. T. 78., 215. és 218. §§-aira való hivatkozással, a többi indokainál fogva és azért: mert habár alperes (hallgatag) beismerte felperesnek azt az állítását, hogy ügyvédje közölte alperessel, hogy a kereseti váltók a felperes birtokába vannak, továbbá, hogy a váltók lejárata előtt alperesnek F) alatti sürgönyére felperes a váltók összegeit és lejáratait is közölte alperessel, a ki e közlésekre semmi kifogást sem tett, azonban ebből a körülményből a váltók aláírásának elismerését annál kevésbbé lehet megállapítani, mert felperes nem is állította, hogy ügyvédje