Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

338 VÁLTÓTÖRVÉNY. Váltó- hogy a gépet Győr-Szt-Mártonba el nem küldte, hanem magánál törvény, tartja, ez által bizonyítva van alperes azon védekezésének ala92., 93. §§. possága. hogy felperes a váltó értékét ki nem. szóigáltatta s igy Yáltókifogá- szerződési kötelezettségének meg nem felelvén, a váltó értékét alsók. 1 perestől jogosan nem követelheti. És mert annak a kérdésnek eldöntése, hogy a gépnek elküldését az alperes által állítólag irt levél és nyilatkozat alapján mennyiben mellőzhette felperes és hogy annak a levélnek minő befolyása lehet a vételügylet érvényességére, a váltóper keretébe nem tartozván, felperes, mint a ki az ellenértékül kikötött permetező gépet nem szállította, alperestől a váltó értékét nem követelhetvén, keresetével helyesen utasíttatott el, miért is a másodfokú biróság ítélete az itt felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (97. február 67.) 15386. Curia: Annak a kérdésnek eldöntése, hogy a szállitott áru a szerződés feltételeinek megfelelő-e f s hogy ebből folyólag felperes eleget tett-e szerződési kötelezettségének ? a váltóper keretébe nem tartozik. (97. febr. 9. 81.) 15387. Budapesti keresk. és váltótsz.: A sommás végzés hatályában fentartatik és alperesek mint elfogadók köteleztetnek, hogy felperesnek 500 forint váltóösszeget stb. űzessenek. Indokok: Felperes nem tagadta, hogy alperesek az A'l. a. váltót S. I. javára irták alá és hogy az aláírásaikkal ellátott A'/, a. váltót S. I.-nak adták át. Nem is állítja felperes, hogy az A'/, a. váltót nem S. I.-tól, hanem mástól szerezte, azt pedig egyenesen tagadja, hogy az A'l. a. váltót találta volna. Ennélfogva a kir. törvényszék igazoltnak találta, hogy felperes az A'l. a. váltót S. I.-tól szerezte és a váltó tartalma alapján bebizonyitottnak vette azt is, hogy felperes puszta átadás utján jutott a kereseti váltó birtokába. D. A. és N. J. tanuk vallomásával, felperes tagadása ellenében be van bizonyítva a 2y. a. okirat valódisága is, e teljes hitelű okirat tartalma alapján tehát nem férhet kétség ahhoz sem, hogy Cs. Gy.-né szül. T. I. másodrendű alperes a S I-nal eredetileg létrejött megállapodás szerint kibocsátói minőségben kivánt váltói kötelezettséget vállalni. S. I. pedig 1895. június 8-án elismerte, hogy az A'l. a. váltó alapján alperesek ellenkövetelése nincs és kötelezőleg nyilatkoztatta, hogy az A'l. a. váltót alperesek ellen érvényositeni nem fogja, sőt ha azt megtalálja alperesnek kiadja. Daczára mindezeknek a kir. törvényszék nem vehette figyelembe alpereseknek kifogásait; mert felperes tagadásával szemben alperesek nem bizonyították be sem azt, hogy S. I. érdekében érvényesiti felperes a kereseti váltókövetelést, sem azt, hogy a váltó megszerzésekor felperes tudomással birt arról a megállapodásról, melynél fogva S. I. a váltót alperesek ellen nem érvényesíthette, hanem nekik visszaadni tartozott, felperes váltóbirtokos tehát jóhiszemű harmadik személynek tekintendő, ki ellen alperesek a váltó első birtokosához S, I.-hoz való viszonyukból meritett kifogásaikat a V. T. 92. §-ánál fogva sikerrel nem érvényesíthetik ; mert a V. T. 93. §-a értelmében