Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

332 VÁLTÓTÖRVÉNY. Váltó- 15370. Curia: A mennyiben bizonyítást nyert volna az az törvény, alperesi kifogás, hogy a kereseti váltók csakis tőzsdei árkülön92, 93. §§. bozetre irányuló, valóságos szállítási szándék kizárásával kötött Váltókifogá- ügyletnek megbízás utján történt foganatosítása következtében, az sok. alperes terhére jelentkező, annak a veszteségnek fedezetére állittattaü: ki, a mely a 10 .a. kötésben meghatározott szállítási határidő elérkezte előtt, még a szállításra megjelölt szokványbuza árának a tőzsdén való emelkedésével árkülönbözetként előállott — felperes keresete elutasítandó lett volna, mert az a körülmény, hogy a kereseti váltók az előállott veszteségek fedezetére állíttattak ki, egyáltalán nem tekinthető az előbbi kötelmet megszüntető oly új kötelezettségnek, moly a követelési igény alaptermészetét megváltoztatná. Mellőzve tehát a másodbiróság ítéletének idevonatkozó indokolását, ítéletét felhozott többi indokainál fogva és különösen azért kellett helybenhagyni, mert az alperes sem a 10 j. a. kötés tartalmával, sem az általa 2—9. a. csatolt levelek és számlák tartalmával nem bizonyította azt a perdöntő körülményt, hogy a kereseti váltók alapját képező követelés tisztán árkülönbözeti tőzsdeügyletből eredne; az e részben kihallgatott K. K. tanúnak különben sem határozott vallomása pedig már azért sem vehető figyelembe, mert a kereseti váltók alapján ő is kötelezettnek jelentkezik. (97. okt 28. 912. v. P. XXXV.) 15371. Curia: A váltónak tartalma szerint iyazolt birtokosa irányában váltói kötelezettségben álló adós, a váltóra alapitott keresettel szemben, a V. T. 92. §. értelmében jogosítva van mindazokat a kifogásokat érvényesíteni, a melyeknek az az alapja, hogy a váltó birtokosa olyan követelést érvényesít, a mely öt a váltó kiállításának alapul szolgáló, köztörvényi jogviszonynál fogva meg nem illeti s e szerint annak a váltó alapján történt érvényesítésénél rosszhiszemben jár el. Miután pedig a peres feleknek perbeli előadása a perben kihallgatott G. Mór és R. István tanuknak vallomása alapján megállapítható tényállás szerint, a kereseti váltót az azt elfogadóként aláirt alperesek, az azon kibocsátóként szereplő felperes és még hárman mint forgatók saját személyükben ugyan, de valamennyien a báthmonostori szövetkezet részére R. Bernáttól hitelezett áruk vételara fejében, ennek a szövetkezet irányában fennálló követelésének biztosításául, mint annak a szövetkezetnek tagjai állították ki: nyilvánvaló, hogy a váltó kiállításánál közöttük a fennálló köztörvényi jogviszony alapján az alperesek a felperessel és még 3 társukkal együtt a váltó kiállításával csupán más harmadiknak tartozásáért az eredeti hitelező irányában biztosítást vállaltak. Ezen köztörvényi kötelmi viszony alapján a váltónak az együttesen biztosítást vállalt bármelyik váltókötelezett által az eredeti váltó hitelezőtől történt beváltása esetén, a beváltó a váltó tartalma szerint saját előzője ellen, a mennyiben egymás között ez irányban más megállapodás nem jött létre, a mit a felperes a perben nem is állított, csupán azt a követelési igényt érvényesítheti, a mely őt az együtt kötelezés szerint aránylagosan (pro rata) megilletheti. Ennélfogv a, miután az