Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

VÁLTÓTÖRVÉNY. 329 ján előforduló ezek a szavak: „im Falle bei der ungarischen VáltóEscompte und Wechslerbank" a jelen esetben telepítésnek, illetve törvény, második telepes kijelölésének volua tekinthető s felperes tagadása 43. §. ebben az irányban alapos, mert több telepesnek kijelölése rendszerint „és" illetőleg" „vagy" szavakkal történik, a fenforgó esetben azonban a kereseti váltón előforduló ez a kifejezés „im Falle bei stb." (esetleg N.-nál) ugy betűszerinti, mint a kereskedelmi, illetve váltó-forgalomban elfogadott értelme szerint szükségbeli utalványt jelent. Minthogy pedig az elsőbiróság ítéletének a V. T. 44. §-ára alapított helyes indokolása szerint, felperesnél' az elfogadó elleni váltóJcereseti jog fentartása végett, a telepesként megjelölt kibocsátónál, mint a váltó birtokosánál óvás felvételére szüksége nem volt; az a mulasztás pedig, hogy a váltó a magyar leszámítoló és pénzváltó banknál, mint szükségbeli utalvány ozottnál fizetés végett be nem mutattatott, a V. T. 61. §-a 2. bekezdése szerint csakis a visszkeresetre van befolyással, ellenben oz elfogadó elleni egyenes váltókereset fennállását nem érinti: stb. mindezeknél fogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó. (97..okt. 27. 792.) 15360. Curia: Az előzőknek a V. T. 45. §-ában foglalt 45. §. az a joga, hogy az értesítés elmulasztásából származó összes Értesítés elkáruknak megtérítését igényelhetik a váltóbirtokostól, nem menti mulasztása, j fel őket a V. T. 12. §-ában megállapított fizetési kötelezettség teljesítésétől, és mert az idézett 45. §. alapján igényelhető kárkövetelésnek érvényesítése váltói útra nem tartozván, e részben, tekintettel a V. T. 95. §-ára, beszámításnak helye nincsen. (97. febr. 24. 748/96. v. P. XXXIV.) 15361. Curia: A Y. T. 50. §-a feljogosítja a váltóhitelezőt 50., 51. §. az óvási költség követelésére még abban az esetben is, ha kere- Visszkereseti setét egyedül az elfogadó ellen intézi; mert a váltóbirtokosnak összeg. kétségtelen joga az, hogy az elfogadónak fizetési késedelmét a váltó bemutatásával és a nemfizetés folytán felvett óvással megállapíthassa. Ebből következik, hogy a váltóbirtokosnak:, ha a váltót törvényszerűen óvatoltatta, tekintet nélkül arra, hogy az óvás felvételére a váltói jogok fenntartására szükség volt-e vagy sem, jogos igénye vau az óvás körül felmerült költségeknek megtérítéséhez még abban az esetben is, ha viszonkereseti igényt nem érvényesített és keresetét egyedül az elfogadó ellen indította. Egyéb részében pedig a másodbiróság Ítéletét megfelelő indokainál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert az elfogadó ellen a váltóbirtokosnál' az1!'30/0 váltódijhoz csakis abban az esetben van igénye, ha visszkereseti kötelezettségből folyó igényt érvényesít. (97. ápr. 6. 966/96. v.) 15362. Curia: Minthogy felperes beismerte; hogy a váltóösszeget még 1895. évi okt. 31-én, tehát az óvásnak 1895. nov. 2-án d. u. 4x/-2 órakor történt felvétele előtt, kézhez vette s minthogy felperes az által, hogy a váltóösszegnek nála történt lefizetéséről a váltóbirtokost nem értesítette, maga szolgáltatott okot arra hogy a nála" már kifizetett váltó alperes ellen megóvatol-