Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

26 DOLOGI JOGOK. Szolgalom, a bérlőknek építési engedély adatott. Minthogy pedig az engeHasználati délyezett építmény használatával annak természetes következményejog- ként a hozzátartozó telek haszonélvezete is járul, a tulajdon ily megosztásából keletkezett jogviszony pedig a másik hátrányára egyoldalulag egyik fél által sem bontható fel : az elsőbiróság a telekkönyv állásának megfelelően felperesnek a bocskói 393. sz. telekjkönyvben 579. hrajzi sz. alatt felvett telek iránti haszonvételi jogát helyesen állapította meg. (1898. febr. 25. 2432/97. J. 98. 17.) Kút hasznú- 14870. Curia: V. Mihály kifogástalan tanúnak eskü tatának joga. aja^ vallomásával alperesek részbizonyitékot szolgáltattak arra nézve, hogy a kérdésben levő kutat a felperesnek 201. hrsz. házának udvarában felperesek jogelőde idősb Göde János és alperesek jogelőde Szálai Pál közös egyenlő erővel ásták és kiépítették 1863. évben, a mikor is abban állapodtak meg, hogy a kutat a jövőben is mindkét házhoz közösen és örökösen használják. Ennek a tanúnak vallomása a szolgalom tekintetében részbizonyitékul annyival inkább volt elfogadandó, mert a tanúnak az a vallomása, hogy az általa kiállított és a kihallgatása alkalmával előtte felmutatott és felolvasott (fent idézett tartalmú) B) alatti bizonyítványt ő látta el keresztvonással és hogy való az, ami abban írva van, ugyanoly határozott és hatályos vallomás, mintha a B) alatti tartalma a vallomási jegyzőkönyvben újra elvétetett volna; mert továbbá, ha felperesek a tanúnak ily módon történt kihallgatását kimerítőnek nem vélték, jogukban állott volna a tanú kihallgatásakor ellenkérdőpontokat előterjeszteni és mert különben is a tanú a peres felek között folytatott sommás visszahelyezési perben a döntő körülményekre terjedelmes és kimerítő vallomást tett, az a vallomása pedig a jelen perben is bizonyító erejűnek fogadandó el ... . Az ekkép helyreállított részbizonyiték, minthogy alperesek saját tényükben nem forognak, ezek pótesküjével teljes bizonyítékká ki nem egészíthető ugyan, azonban a teljes bizonyíték helyreállíttatott az által, hogy a kutat, ennek felépítése, vagyis 1863. óta a szomszédos házak mindenkori tulajdonosai a sommás visszahelyezési kereset alapjául szolgáló tény történtéig, vagyis 1890. évig, tehát 27 éven át háboritlanul közösen használták, hogy a két telket elválasztó kerítésen alkalmazott és a kúthoz való hozzájárást közvetítő ajtó — az ellenkező bizonyítva nem lévén — a kut építése alkalmával készíttetett és ekkép alperesek használati joga már is a kut ásásával vette kezdetét; hogy felperesek, a midőn a 201. hrsz. házat elődeiktől (és pedig másodrendű felperes az atyától) átvették, illetve akkor, a mikor a 200. hrsz. házra nézve birtokváltozás állott be, a nyíltan gyakorolt használati jog megszüntetése iránt joglépést nem tettek, sőt Sz. Péter tanú vallomása szerint felperesek jogelőde, a mikor a kut miatt alperesek jogelődével Sz. Pállal összeszólalkozott, kijelentette, hogy a kut használatát nem ellenzi, de vegj7en hozzá külön kötelet, tehát akkor a mikor módjában állott a közös használatot