Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

292 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi ne]t- szüksége fenn nem forog, hanem á vevö\ ha az áru ellen Jcitörvény. fogása van, annak átvételét a kereskedelmi törvényk. 345. §-a 358. §. szerint egyszerűen megtagadhatja és az eladónak mint a kit az A teljesítéstől áru szerződésszerű minőségét illetőleg a bizonyítás kötelezettsége való visszalé- terhel, áll érdekében a vevőt az átvétel megtagadásának indokolápés. sára felhívni és a mennyiben a kifogásolt áru minőségére is vonatkozik, annak szerződésszerű minőségét szakértői szemle utján megállapítani; mert a jelenlegi esetben felperes maga sem állítja, hogy alperest felszólította volna arra, hogy vele az 1894. évi deczember hó 10 napja után szállított répa elleni kifogását közölje és igy felperes abból, hogy alperes D) a. levelében a túltermelés miatt is óvást, emelt, helytelenül következtet arra, hogy alperes a deczember 10. napja után szállított répát egyedül csak mint túltermelést utasította volna vissza; ellenkezőleg alperes a C) a. közjegyzői okiratban és azt megelőzően is több izben tett a korábban szállított répa tisztítatlan minősége miatt is kifogást: mert ekként, ha alperes az átvétel megtagadását a per folyamatba, tétele előtt nem indokolta volna is, annak következménye csak az lehetne, hogy reá háramlana az át nem vett áru szerzödésellenes minőségének bizonyítási kötelezettsége : de ez a mulasztás nem vonná maga után azt a következményt, hogy alperes a répa minőségi hiányaira alapított kifogását ne érvényesíthesse, mert az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó helyes indokai szerint a felperes által 1894. évi deczember hó 10. napja után szállított répa is szerződésellenes minőségűnek bizonyult és igy ezzel a bebizonyított ténynyel szemben már most közömbös az, hogy a bizonyítás kötelezettsége perben álló felek melyikét terhelte. (97. jan. 12.) — Curia: Hhaggyja a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokokból és azért, mert a per tárgyát képező czukorrépaszállitási ügylet melynél az áru (ezukorrépa) átadása és átvétele az A) alatti kötlevél tartalma szerint, az alperesi ezukorgyár telephelyén, a felperes és alperes vagy megbízottjaik jelenlétében volt teljesitendö, helyi ügyletet képez és mert az a körülmény, hogy az áru a teljesitési helyre küldetett és az átadás és átvétel ezen a helyen, a fuvarozás befejezte után volt eszközlendö, az ügyletet nem változtatja át helykülönbség melletti ügyletté, mivel ezen esetben a küldés az átadást magában nem foglalja, már pedig helykülönbség melletti vételről csak ott lehet szó, hol az átadás a küldésben és küldés által eszközöltetik; mert továbbá még azon esetben is, ha helykülöubség melleti ügylet forogna fenn, tekintve, hogy a szerződésileg szállíttatni kötelezett répa mennyiség nem egyszerre, hanem bizonyos időközökben, részletekben volt szállítandó és tekintve, hogy az 1894. évi deczember 10-ike előtt teljesített egyes részletszállitmányok, mint a szerződési feltételeknek meg nem felelőek, minőségileg kifogásoltattak és rendelkezésre bocsáttattak, alperes, mint vevő, 1894. évi deczember 10-ike után jogosítva volt; a hátralevő árumennyiség szállításainak egyes részleteit be sem várva, az ügylettől elállani. (97. decz. 7. 270. v.)