Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 289 tartozott volna, a visszaküldés körül esetleg fenforgó késedelem- Kereskedelmi bői tehát felperesre nézve jog-hátrány nem származhatik. Tekintve, törvény, hogy e 2'/. alatti megállapodás szerint az abban foglalt feltételek- 358. §. nek megfelelően kiállított váltókat az alperes 1895. évi májusi teljesítéstől hó végéig tartozott volna felperesnek megküldeni, a felperes való visszaléáltal visszaküldött és utólag R. Ede forgatmányával ellátott vál- pés. tókat azonban alperes csak 1895. évi június hó 2-án, tehát a kikötött záros határidő eltelte után küldötte meg ismét a felperesnek, a kinek ügyvédje már ezt megelőzőleg 1895. évi május hó 31-én kelt és 4. alatt csatolt levelében alperest felperesnek az egyezségtől való elállásáról értesitette, hogy felperes az alperes elleni eredeti követeléshez ragaszkodik, mihez felperesnek annál inkább joga van, mert az ujabban megküldött és a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 7—9./* alatt másolatban becsatolt váltókon elfogadóként ismét az alperes, nem pedig dr. S. Henrik szerepel, tekintve, hogy fenforgó esetben nem önálló kötelem létesítéséről, hanem az alperest terhelő korábbi kötelezettségnél: megújításáról, illetve átvállalásáról van szó, már pedig ha czélba vett oly szerződés bármely okból létre nem jön, a korábbi kötelezettség érvényében továbbra is fennáll, tekintve, hogy a 2./' alattiban foglalt megállapodásnak felfüggesztő feltételét képezte, hogy az abban meghatározott módon kiállítandó váltók felperesnek a kikötött záros határidő alatt megküldessenek és pedig annyival inkább, mert felperes az újításból, illetve átváltoztatásból származó követelését csakis az uj váltók alapján érvényesíthette volna: mindezekből kétségtelen, hogy a 2./' alattiban foglalt, de az alperes mulasztása miatt teljesedésbe nem ment megállapodás folytán alperesnek eredeti kötelezettségét megszűntnek tekinteni nem lehet, következőleg, hogy felperes eredeti követelésének részösszegét képező, kereseti 834 frt 20 kr. iránt az alperest jogosan perelhette. Az előadottaknál fogva s figyelemmel arra, hogy alperes az elleniratban kifejezetten beismerte, hogy felperestől a keresethez A) alatt csatolt könyvkivonatban felsorolt árukat az ott kitüntetett vételárban megvette s azoknak árával adós maradt: az elsőbiróság Ítéletét meg kellett változtatni s alperest a kereseti tőke s ennek kamatai fizetésére kötelezni stb. (96. máj. 4. 1273.) — Curia: Hhagyja. (97. évi máj. 21. J. 98. 14.) 15303. Soproni tsz.: Felperes keresetét azon alapon indította, hogy közte és alperes között 1894. évi február hó 11-én létrejött az A) a. kötlevél szerint azon szerződés, hogy ő az alperesi czukorgyár részére a kötlevélben megállapított birtokterületeken összesen 613 holdon czukorrépát termel, a mely czukorrépát alperes átvenni köteles. A répa árául a kötlevél 1. pontja szerint: egészséges, tisztított és szabályszerűen karéjozott répáért, a föld fejében járó szokásos 5% levonása után 100 kilogrammonként 1 forint 5 krajczár állapitatott meg oly hozzátétellel, hogy alperes jogosított hozzákevert föld, rosszul karéjozott, rothadásnak indult vagy fagyó félben levő répa fejében Márkus: Felsőbíróságaink elvi határ. IX. 19