Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 265 gatót, a ki egymaga jegyezte a céget és az ily aláirással ellátott Kereskedelmi váltót forgalomba hozta, aláírása alapján személyes felelősség törvény, terheli. (96. okt. 8. 156.) 208. §. 15274. Zala-egerszegi tsz. : Felperes arra alapítja ke- Részvénytárresetét, hogy a fenállott boba—jánosházi—sümegi h. é. vasút saságok egyerészvénytársaság 1890. július 13-án tartott alakuló közgyűlése sütése. alkalmával az alakulandó dunántúli h. é. vasút részvénytársaságba való beolvadását elhatározván, ez utóbbi társaságnak 1892. június 13-án tartott alakuló közgyűlésén az egyesülés véglegesen megtörtént, a minek következtében a boba—jánosházi—sümegi h. é. vasút részvénytársaság cége a z.-egerszegi törvényszéknél vezetett czégjegyzékből egyesités folytán töröltetett. Mielőtt azonban az egyesülés megtörtént volna, H. Adolf a boba-jánosházi—sümegi h. é. vasút részvénytársaság ellen 116,959 frt 86 kr. tőke és jár. iránt 5,028. sz. a. keresetet indított. A dunántúli h. é. vasút részvénytársaság a beolvasztott boba-jánosháza—sümegi h. é. vasúttársaság összes activ és passiv vagyonát átvévén, azt külön nem kezeli, hanem saját vagyonával egyesitette, a nélkül, hogy H. Adolf, mint hitelező által már előzőleg érvényesített 116,959 frt 86 kr. iránti követelést a k. t. 208. §. értelmében biztosította volna; ugyanazért felperes azt a kérelmét adta elő, hogy a bíróság a beolvasztó alperes részvénytársaságot arra kötelezte, hogy ez az 5028. sz. keresettel érvényesített 116,959 frt 86 kr. tőkét is annak a kereset indításától járó 6°/0 kamatot bírói letétbe helyezze stb. Alperes beismerte felperesnek az egyesülésre vonatkozó kereseti állításait; nem vette tagaSásba, hogy a beolvasztott részvénytársaságnak összes vagyonát és terheit átvette; beismerte azt, hogy a felperesi követelést nem biztosította, beismerte azt, hogy H. Adolfot a követelésnek a bejelentésére külön fel nem hivta; beismerte továbbá azt is, hogy H. Adolf még 1891. évben a fenállott boba—jánosházi—sümegi h. é. vasút részvénytársaság ellen 5028. sz. a. felhívási keresetet adott be, melyben nevezett felperes a számadás be nem adása esetén a beolvadt részvénytársaságot 116,959 frt 86 kr. tőkének és kamatának megfizetésére való köteleztetését kérte, azonban alperes azon az alapon, hogy a kereseti követelés nem fix összegre irányul; hogy arra vonatkozóan a beolvasztott részvénytársaság az 5 és 7. •/• alatti okiratok tanúsága szerint felperessel már elszámolt, hogy felperes jogelőde a kereseti követelést az egyesülésnek hírlapi közzététele daczára a törvényes időben be nem jelentette s így a kereseti igény elévült, hogy alperesnek a felperesi követelésről tudomása nem volt: kifogást emelt felperesnek kereseti jogosultsága ellen és felperest keresetével elutasítani kérte. A mi ezeket az alperesi kifogásokat illeti, a törvényszék a két első kifogásnak fontosságot nem tulajdonított egyrészről azért, mivel a kereskedelmi törvény a követelésnek fix vagy nem fix minősége közt kölönbséget nem tesz ; más részről, mivel a kereseti követelés fenn vag}T fenn nem állásának a kérdése nem e helyütt, hanem a 2004/93. sz. jogerős