Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 233 tott végrendeleteket is alaki kellékek tekintetében érvén}Tesek- Végrendeleti nek mondotta ki; ha azok megfelelnek azon ország jogszabályai- öröklés, nak, a melyben keletkeztek és ez a jogszabály áll az emiitettsAz osztr.polg. külön jogterületen alkotott végrendelekre is. Az idézett 1876. évi tvkv. hatályá­XVI. t.-cz. 37. §-a az 1876 július 1-je előtti időben alkotott vég- nak területén rendeleteket csak a benne felsorolt feltételek fenforgása esetében alkotott vég­mondotta ki érvényeséknek, de ez a rendelkezés nem tekinthető ki-rendelet erve­terjesztettnek sem- a külföldön alkotott rét/rendeletekre, sem pedig a nyessége. magyar korona olg külön jogterületén alkotott végrendeletekre, a mely jogterületekre az emiitett törvény hatálya ki nem terjed, mert nem tételezhető fel, hogy a törvény a melynek 34. §-a az 1876. július 1-je után külföldön, vagy a fentiek szerint a magyar ko­rona emiitett külön jogterületén jövőben alkotandó végrendelete­ket külalaki kellékek tekintetében érvényeseknek ismeri el, ha azok a megalkotás helyén fennálló jogszabályoknak megfelelnek, az 1876. július 1-je előtt megalkotott ugyanilyen végrendeletek­től az érvényességet megtagadni akarta volna. A végrendelet Karlócáról és 1872. szeptember 18-áról van keltezve, és ezt a kelethelyet és időt bizonyítottnak kellett venni, mert felperes, a ki a végrendeletnek érvényességét támadta meg, ezzel annak való­diságát is elismerte és ezzel szemben nem bizonyította tagadás alakjába burkolt azt az állítását, hogy az nem Karlócán és nem 1872. szeptember 18-án, hanem Magj^arországon és az 1876. évi XVI. t.-cz. életbeléptetése után alkottatott volna, holott erre a ténybeli körülményre, mint a végrendelet érvényőtől megfosztó hatálylyal biróra épen ő támaszkodott, e ténykörülménynél fogva vitatván, hogy a végrendeletre az idézett törvény 37. §-a alkal­mazandó. Minthogy ekként ténjmek kell elfogadni, hogy a vég­rendelet 1872. szeptember 18-án Karlócán, vagyis a magyar korona oly jogterületén alkottatott, hol az osztrák polgári tör­vénykönyvben szabályozott öröklési jog van érvényben és a melyre az 1876. évi XVI. t.-cz. hatálya ki nem terjed ; továbbá minthogy a végrendelet, a melyet néhai S. Arzén sajátkezüleg irt és aláirt, az osztrák polgári törvénykönyv 578. §-a szerint érvényes, ennél fogva ennek a végrendeletnek alaki kellékek hiányából megtámadását alaptalannak tekinteni kellett stb. (97. nov. 4. 3639. I. 98. 2.) 15228. Győri tábla. Habár a végrendeleti örökös a vég- Az utóörö'kös rendeletet rendszerint csak egész terjedelmében fogadhatja el és rendelésének annak tételei közt nem válogathat akképpen, hogy a reá nézve megtámadása kedvezőket elfogadja, a kedvezőtleneket pedig visszautasítsa, a végrend, örö­mindazonáltal a végrendeleti örökösöknek ez a korlátozottsága kó's részéről. csak addig terjed, a meddig egyes végrendeleti intézkedések érvényesek, mig a végrendeletnek törvénjdae ütköző, ekképen önmagukban érvénytelen egyes intézkedései a végrendeleti örö­kösre nem kötelezők. Ebből következik, hogy a végrendeleli örö­kös, illetve utóörökös, a ki a reá vonatkozó végrendeleti intézkedést elfogadja, az ő ellenében, illetve az ö terhére tett utóörökös rendelést, a mennyiben azt törvénynél fogva érvénytelennek tartja, megtámadni jo-

Next

/
Thumbnails
Contents