Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. •231 kihatással, mert a végrendelet a gyermek születése által máris Végrendeleti hatályát veszi. A birói gyakorlat által megállapított jogszabály- öröklés, nak hasonesetre alkalmazása különös kifejezést talál a kir. Curia Végrendelet 7487/89. és 9367/91. sz. Ítéleteiben. A most kifejtettekre figyelem- érvénytelenimel nyilvánvaló tehát, hogy a néhai H. Nándor és neje házas- tése utószületársak által 1859! évben alkotott E) a. végrendelet annak követ- tett gyermek keztében, hogy H. Nándornak másik neje B. Teréztől 1865. év- javára. ben gyermeke születet, hatályát vesztette, és a gyermek atyját túlélvén, ennek egész hagyatékát a törvényes öröklés alapján követelhetné. Mind e mellett H. Nándor gyermeke H. Mária Ilona, illetve engedményese Z. Tekla a végrendeletnek érvénytelenítése iránti kérelmével elutasítandó volt és javára több jogot, mint a köteles részre jogosultságát megítélni nem lehetett, mert a gyermek utóbb születéséből a végrendelkező akaratának megváltoztatása csak a vélelem alapján, következtetés utján, lévén megállapítható, nem pedig a végrendelkezőnek saját külön ténye folytán . a mellőzött gyermeknek születése egymagában a végrendeletet csak hat ál gi alánná teszi, nem pedig eggszersmind semmissé, érvénytelenné és igy ez a vélelem nem zárja ki azt. hogy az utóbb bekövetkezett fények tekintetbe vételével lerontottnak tekintessék s különösen akkor, ha bizonyittatik, miszerint a végrendelkező a gyermek születése után oly lépéseket teszen vagy akként ténykedik, a melyből a végrendelet fentartására czélzó akarata kétségtelenül kitűnik: avagy erre az akaratra okszerű következtetés vonandó; minthogy ily esetben a végrendeletnek hatálya ismét feléled és a végrendelet olyannak tekintendő, mintha az a gyermek születésének létezésének tudatában alkottatott volna; és mert a csatolt két rendű pernek iratai szerint H. Nándor örökhagyó végrendelkező, neje B. Teréz ellenében •— habár sikertelenül — már 1873. évben pert folytatott a miatt, hogy a különélésük ideje alatt született H. Mária Ilona gyermek törvénytelennek nyilváníttassák és az öröklési jogból kizárassék és egyszersmind eredménynyel védekezett abban az irányban, hogy az elmúlt időre gyermektartási dijat fizessen; ámde e két rendű pernek czélzata és különösen a felhívási kereset tartalma kétségtelen jelét adván végrendelkező annak a szándékának, hogy a házasságból születettnek bevezetett H. Mária Ilonát gyermekének elismeri és a gyermeket illető jogokban részesíteni nem kívánja, ezeknek a pereknek tartalmából okszerűen következtetendő végrendelkezőnek az az akarata is, hogy az 1859. évben alkotott végrendelet hatályában fentartja és igy ezt a végrendeletet a kötelesrész sérelme nélkül egj^ebekben hatályában fentartflni kellett és pedig annyival inkább, mivel engedményes felperes nem is állítja azt, hogy végrendelkező azoknak a pereknek lejárta után bármi oly lépést tett volna, a mi a végrendelkező részéről bíróság előtt kifejezett akarat nyilvánításának jelentőségét megszüntethette. (97. máj. 25. 1300 Dt. 3. IX. 2.) 15225. Curia : Az a körülmény, ha közvégrendelet felvételénél az ügyleti tanuk a végrendelet irásba foglalásánál jelen nem