Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

230 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti miután G. Mózes tanúnak erre vonatkozó határozatlan vallomáöröklés. sával szemben a többi négy végrendeleti tanú bizonyítja, hogy Szóbeli örökhagyó jelzett intézkedésének alakját meg nem határozta, illetve magán- annak Írásba leendő foglalását nem kívánta: kétséget nem hagy végrendelet, fenn maga után az, hogy örökhagyó szóval előterjesztett intézkedését szóbeli végrendeletnek kívánta tekinteni, annál is inkább, mivel G. Zsigmond és B. Samu tanuk vallomása szerint, örökhagyó fennebbi intézkedése után, nyilvánvalóan ez intézkedésének indokolásképen kifejezést adott annak is, hogy akarata az, hogy jelzett vagyonát alperesektől, t. i. leányától és unokájától senki el ne vehesse; mindezek nyomán tekintettel arra, hogy örökhagyó jelzett szóbeli intézkedése után három hónapon belül elhalálozott, végintézkedése bir mindazon kellékekkel, melyek az 1876. évi XVI. t.-cz. 15—17. §-a értelmében a szóbeli magánvégrendelet feltétlen érvényességéhez megkivántatnak .... (96. máj. 21. 859.) — Cúriá: Hhagyja indokolásánál fogva és azért, mert örökhagyónak a törvényben megkivántató számú tanuk együttes jelenlétében szóval tett az a kijelentése, hogy minden névvel nevezendő ingó vagyonát alperesnek hagyja, kétségen kivül halálsetere szóló intézkedést képez s a tanuk vallomását egybevetve, az iránt sem forog fenn kétség; hogy örökhagyó szóbelileg kivánt végrendelkezni. (97. jun. 30. 5477/96.) Végrendelet 15224. Curia: Nem létezik hazai oly jogszabály, a mely érvényteleni- az osztrák polgári törvénykönyv 778. §-a rendelkezésének megyése utószüle- felelne, vagyis tüzetesen intézkednék oly eset felől, a midőn a tett gyermek gyermektelen örökhagyónak a végrendelkezés után születik gyerjavára. meke, a kiről a végrendeletben nem gondoskodott; azonban nem bir tartható alappal a másodbiróságnak az a további kijelentése, hogy tüzetes jogszabály hiányában a gyermeknek utóbb születése a végrendelet hatályára különös befolyást nem gyakorol és ebből kifolyólag ily esetben a végrendelet hatálya egyedül a kötelesrészre való jogosultság szempontjából birálandó el. A bírói állandó gyalcorlat által megállapított jogszabályt képez az, hogy ha a végrendelkezésnek alapját és indokát az örökhagyónak valamely feltevése képezi, a végrendelkezés annak következtében, hogy a feltevés téves volt, avagy hogyha a feltevésnek ellenkezője állott be, hatályát veszti. így áll a dolog abban az esetben is, ha a gyermektelen végrendelkezőnek utóbb születik gyermeke, a kiről a végrendeletben nem gondoskodott. Nem szorul bizonyításra ugyanis az a vélelem, hogy egy gyermektelen egyén, a ki a végrendelkezésének külön indokát fel nem emliti, azért végrendelkezik más egyének javára, mert gyermeke nincs, avagy, hogy gyermeke születhetnék, kizártnak tartja. Ha már most ily gyermektelen végrendelkezőnekkésőbb mégis gyermeke születik, természetesnek és igazságosnak tűnik fel, hogy az ama feltevésben alkotott végrendelet, a feltevés ellenkezőjének beállása következtében hatályát veszítse és a gyermek, az előtte elhunyt szülő után, a végrendeletre tekintet nélkül, örököljön. Hogy a végrendelkező a végrendelet visszavonásáról nem intézkedik, ez esetre nem bir