Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

228 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti örökösödés czimén mit sem igényelhetnek. Ebből az okokból felpeöröklés. réseket a végrendelet érvónytelenesitése s a törvényes örökösöVégrendekt dési jog megállapítása . . . iránti keresetükkel . . . .elkellett megtámadása utasitani. (96. szept. 29. 2221.) — Curia: Elhagyja indokainál alaki okokból, fogva és azért, mert felperesek s örökhagyó között a törvényes vérségi összeköttetés hiányozván, valamint örökhagyó a saját jogán, a törvény alapján nem örökölhetett volna a felperesek vagyonában, ugy felperesek sem birnak és birhatnak öröklési joggal azon a czimen örökhagyó hagyatékában. (97. nov. 24. 6047/26.) 15220 a. Curia: A végrendeleti okirat eme bevezető részében „végrendelet, melyet I. Menyhért ráczkevei lakos halála esetére visszamaradandó vagyonáról alólirott együtt, egy időben jelen volt és e czélra felkért tanuk előtt következőleg kért irásba felvétetni" a tanuk által magán az okiraton olvasható tanúsítás foglaltatik arra nézve, hogy végrendelkező a bevezetés után következő szövegben tett rendelkezés végakaratának jelentette ki és hogy az okiratnak a rendelkezésűket tartalmazó része ugy és akként véttetett fel, a mint azt végrendelkező mint végakaratát felvétetni kívánta, azt nemcsak a tanuk bizonyítják az irásba foglalt végrendelet aláirása által, hanem maga az irni, olvasni tudó végrendelkező is, a ki a kihallgatott tanuk vallomása szerint a végrendelet alkotásakor teljes szellemi képességgel birt és ezt a végrendeleti okiratot aláirta, a .mit maga felperes sem von kétségbe. S miután mind az, a mi magából a végrendeleti okiratból kitűnik, t. i. az akarat kijelentése ós aláirás megtörténte, még a tanuk aláírását követő eme záradék által is bizonyittatik „mint együtt egyidőben jelen volt felkért tanuk előtt" : ez a végrendeleti okirat a végrendelkezés anyagi és alaki kellékeinek megfelel és mint ilyen, érvényben tartandó volt. (97. jun. 24. 4366/96. P. XXXIV. 25.) 15221. Curia: Magából a végrendeleti okirat szövegéből, illetve az arra vezetett külön záradékból kitűnik, hogy végrendelkező előtt a végrendelet felolvastatott, megmagyaráztatok, hogy a végrendelkező kijelentette, miszerint az okirat az ő végrendeletét tartalmazza s azt saját keze keresztvonásával ellátta ; és miután a külön záradékot aláirt tanuk, valamint Nagy Károly, az örökhagyó névirója, ki másnak, mint a végrendelkezésnél jelen volt tanúnak nem tekinthető, ezt az okiratot aláírták és ezáltal a végrendelet befejező soraiban foglaltakat magukévá tették, s ezenfelül a külön záradékban az is bizonyittatik, hogy végrendelkező az ő együttes jelenlétükben nyilvánította ki előttük, hogy „ezen" okirat az ő végrendelete s akaratát előttük élőszóval is elmondotta, miután továbbá a végrendeleti okirat szövegében foglalt bizonyítás és a külön záradékban foglalt bizonyítás, a végrendeleti okirat és a külön záradék egyidejülegességénel fogva egy egészet képez, ezt az okiratot, noha a külön záradékban mindaz, a mi a törvény szerint abban bizonyítandó lett volna, nem foglaltatik, érvényteleniteni nem lehet, mert a végrendelkezésnél meg-