Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

226 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes igényelheti stb. — Pécsi tábla: Hhagyja. — Curia: Hhagyja. öröklés. (97. jan. 26. 571/96.) Özvegyi jog. 15215. Temesvári tábla : Az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 16, §-ával érvényben tartott törvények és a törvényes gyakorlat szerint, a nő özvegyi jogát csak az esetben veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik és az elválás a nőnek hibája miatt történt. Minthogy a perhez csatolt hagyatéki iratoknál levő szentszéki itélet tanusitása szerint a felperes örökhagyó férjétől nem a saját, hanem a férje hibája miatt választatott el ágy és asztaltól e szerint a felperes elhalt férjének törvéyes özvegye, ebben a minőségében tehát az elhalt férje hagyatékához tartozó ingatlan vagyonnak haszonélvezeti joga őt megilleti, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, a felperesnek • özvegyi haszonélvezeti jogát megállapitani stb. kellett. — Curia: Hhag3Tja. (97. okt. 8. 4391. Ü. L. 97. 44.) 15216. Curia: Az örökhagyó özvegye mindaddig, mig őt a leszármazó örökösök özvegyi jogaira nézve, akár egyezség, akár az özvegyi jog korlátozása iránt inditott perbeli itélet alapján ki nem elégítik: az egész hagyatékot haszonélvezni jogosult és a hagyaték kibocsátására nem kényszeríthető; azt pedig, hog}r az özvegyi jog mire korlátozható : a hagyatéki bíróság peren kívüli uton kimondani nincs hivatva. (97. évi jun. 9. 592. Ü. L. 97. 42.) 15217. Curia: Az özvegyi jog nem képez oly személyes jogot, mely csak általa gyakorolható s az őt megillető mérvben más személyre át nem ruházható. (97. okt. 22. 2612.) Törvényes 15218. Curia : . . . Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltozosztályre'sz. tattatik, azon hagyatéki vagyonra nézve, mely örökhagyó T. Gézára az atyja T. Ágoston végrendelete folytán szállott, a mennyiben a II — IV.-rendű alperesekre nézve ági vagyont nem képez, felpereseknek a törvényes osztályrész (köteles rész) iránti követelési joga megállapíttatik, T. Ágostonnak 1892. évi február 13-án kelt írásbeli magánvégrendelete a felperest illető köteles részre vonatkozóan hatálytalannak kimondatik, és az elsőbiróság utasittatik, hogy a felperest megillető köteles rész összegére, az alperesi viszontkeresetre és a perköltségre is kiterjedő határozatot hozzon. Indokok: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a rendelkező rész szerint kellett határozni: Mert az id. törv. szab. (országbírói értekezlet) 7. §-ának rendelkezése nem tesz különbséget sem kiskorú, sem nagykorú, sem elmebeteg szükségörökös közt, hanem általános kijelentést tartalmaz és egyedüli kivételül az I. R. 52. és 53. czimeiben foglalt eseteket állapitja meg. A kir. Curia 47. számú polgári jogi döntvénye pedig ezen 7. §-nak világos rendelkezésén alapulván, abból a körülményből, hogy a döntvény azon alkalomból hozatott, midőn a gyermek kiskorúsága alatt, de oly korban hal meg, melyben a törvény szerint érrényes végrendelet alkotására már képességyei birt: egyáltalában nem magyarázható ki az, hogy az örökhagyó a serdületlen korú vagy elmebeteg szükségörökös törvényes osztály-