Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
146 CSALÁDI JOG. Házassági márczius 6-án kelt legfelsőbb nyilt paranoscsal kibocsátott szatörvény. bályzat 56. §. hasonlatos rendelkezése értelmében, de a fenálló 77. §. birói gyakorlat szerint is a hivatalos lapban háromszor közzéHirdetmény teendő: minthogy pedig a jelen esetben az a felhivás kiboközzététele. csátatott ugyan, de a hivatalos lapban csak kétszer tétetett közzé, ezzel, valamint azzal is, hogy az ügy ama hiány mellett is érdemi tárgyalás alá vétetett, és ugy az első, mint a inásodbiróság érdemileg határozott, egy lényeges eljárási szabály lett megsértve; miért is stb. (98. ápr. 5. 130.) A kereset 15068. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete feloldatik és utatárgyálása. sittatik az elsőbiróság, hogy felperesnek a keresetet pótló 1896. évi június 10-én 8931. szám alatt beérkezett kérvénye felett tárgyalást tűzzön ki, melyre mindkét fél megidéztetvén, alkalom nyújtandó alperesnek, hogy a kir. táblának 3906/95. számú végzése folytán 1895. deczember 20. tartott tárgyaláson az 1894. évi XXXI. t.-cz. jogszabályainak megfelelően előterjesztett kereseti kérelem elleni kifogásait előadhassa, a kifejlendőkhöz képest pedig újonnan határozzon. Mert az életközösség visszaállitái sára kötelező meghagyás és annak kézbesítése nem fosztja meg alperest ama jogtól, hogy a felbontás kimondására irányított kérelem elleni kifogásait azon a tárgyaláson, mely a kereset vagy az ezt pótló kérvény folytán az idézett t.-cz. 77. §. a) vontja és ezen alapuló perjogi gyakorlatunk értelmében mellőzhetlenül kitűzendő, előterjeszthesse : a jelen esetben pedig ez a tárgyalás elrendelve nem lévén, eme hiány pótlása nélkül az ügy alaposan el nem birálható. (97. decz. 15. 5658") 15069. Curia : A peres házasfelek a köztük előzően lefolyt perben keletkezett másodfokú Ítélet meghozatala után 1527. és 1876/95. sz. a. benyújtott kérvényükben határozottan kijelentették, hogy egymással kibékültek, 1894. deczember 1-én az életközösséget visszaállították s a házaséletet folytatják. Eme kijelentésük folytán tehát az 1894. deczember 1. napját megelőző időben felmerült mindazok a ténykörülmények megbocsátottaknak tekintendők, melyek egymással szemben esetleg vétkes cselekménynek lettek volna minősithetők s igy felperesnek az 1894. deczember 1. napja előtt felmerült cselekményre alapitnató kereseti joga az 1894. évi XXXI. t.-cz. 82. §-a szerint elenyészett. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy neje az 1894. deczember 1. napját követő időben erkölcstelen él-etet folytatott és azt sem bizonyitotta, hogy alperes szándékos magaviseletével a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette, az a körülmény pedig, hogy neje időközben állitólag Amerikába költözött, önálló bontó okul csak az esetre volna elfogadható, ha neje az idézett törvény 77. §-a, illetve a) pontja értelmében hozott birói határozatnak megszabott határidő alatt eleget nem tett volna, felperes azonban nem is kérelmezte, hogy neje az életközösség visszaállítására köteleztessék: ezekből az okokból felperest keresetével elutasítani kellett stb. (97. szept. 29. 3609.)
