Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

CSALÁDI JOG. 143 a kinek vétsége megállapittatott, bontó okot képező vétkesség Házassági kimondása, avagy általán az Ítélet ellen felebbezéssel nem élt. törvény. Minthogy pedig az 1894. : XXXI. t.-cz. 77. §-a alkalmazásának 77. §. csak akkor van helye,ha anDak a házasfélnek kérelmére, a kit há- Az elhagyás zastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, az életközös- mint bontó ok. séget megbontó házasfél az életközösségnek visszaállítására birói határozattal felhivatik s ennek a felhívásnak az abban ki­tűzött határidő alatt igazolatlanul eleget nem tesz : az elsőbiróság helytelenül intézkedett, midőn felperes kifejezett kérelme nélkül alperest a 11097/96. számú végzéssel az életközösségnek vissza­állítására felhívta, emez eljárás tehát a 77. §. alkalmazására tör­vényes alapot nem képezhetvén, az alsófoku határozatoknak eme §-ra való hivatkozása mellőzendő volt. (97. máj. 21. 1401.) 51060. Curia: Az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontja al­kalmazásának akkor van helye, ha annak a házasfélnek kérel­mére, a kit házastársa szándékosan jogos ok nélkül elhagyott, ez utóbbi az életközösségnek visszaállítására birói határozattal köteleztetett s ennek a meghagyásnak a kitűzött határidő alatt eleget nem tett. A törvény eme rendelkezéséből önként következik, hogy az elhagyott házastárs kérelmének elsősorban szükségképen az életközösségnek visszaálliiására kell irányulni és pedig azzal a szándékkal s illet re annak a komoly akafatnak kifejezésével, hogy á házassági életközösséget megbontó házastárssal — ha az vissza­tér — hajlandó a házasságot folytatni s ekként ez utóbbi a birói méghaggásnak eleget tehet. Minthogy azonban a peres feleknek az 1896. június 22-én felvett jegyzőkönyvbe foglalt az a kijelen­tése, hogy a 77. §. a) pontjában megjelölt válási okot kölcsö­nösen elfogadják s a házasságot mindkét fél vétkességéből kérik felbontani, egyáltalán kizárja annak feltételezését, hogy bármelyik házastársnak az volt a szándéka és akarata, hogy az életközös­ség esetleg visszaállíttassák, a 77. §. a) pontjában körülirt eljá­rásnak nyilván színleges alkalmazása pedig a törvény czélzatá­val ellenkezik, meri a házasságnak a házasfelek részéről kölcsö­nösen csak ürügyül elfogadott bontó ok alapján való önkéntes felbontása meg nem engedhető, s igy a felek ''kölcsönös kérel­mére, helytelenül lett a 77. § a) pontjában körülirt eljárás folya­matba téve s utóbb a házasság annak alapján — és pedig a házasfeleknek meghallgatása nélkül — felbontva: ezekből az okokból mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a fele­ket kölcsönös kérelmükkel elutasítani kellett. (97. jun. 23. 2545.) 15061. Curia : A házassági életközösség felbontására nézve nem szükségképen a közös lakásból eltávozott, hanem esetleg azt a hitvestársat terhelheti vétkesség, a ki a házastársi köteles­ségek súlyos megsértésével jogos okot szolgáltatott arra, hogy hitvestársa a közös lakást elhagyja, ebből kifolyólag az 1894. évi XXXI. t.-cz. 77. §-ának alkalmazásánál nem a tényleges különélés bekövetkezésének módozata, hanem az a lényeges körül­mény, hogy az életközösség visszaállítását szorgalmazó házasfél a másik házasfél magaviselete miatt utalva volt-e az életközösség

Next

/
Thumbnails
Contents