Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

124 KÖTELMI JOG. Kártérítés, tábla 5,638/1892. számú jog-erős Ítéletével megállapította és ezen A kir. kincs- biztosítéki összeget és letéti kamatait a foglalás alól felmentette, tár feleiőssége a, budai m. kir. adóhivatal által P. Jánosnak, mint D. Teréz a közegei engedményesének már ekkor kifizettetett, ugyanazért felperes okozta kárért, kereseti kérelmében a m. kir. kincstár alperest ezen 1000 frt biztosítéki összegnek és járulékainak megfizetésére köteleztetni kérte. Habár a hivatalból beszerzett iratok között V. Ignácz vádlott 59.449 B. 1881. számú, a budapesti kir. törvényszék mint büntető bírósághoz beadott kérvényének, mind eredeti mind hitelesített másolati példánya, melyek annak idején a budapesti kir. törvényszék mint büntető bíróság által a budapesti I—III. kerületi kir. járásbírósághoz 28,763/B. 1889. és 15,997/B. 1890. szám alatt megküldettek, hiányzik, mégis miután jelen per adataiból kétségtelen, hogy ezer forintot V. Ignácz vádlott helyett biztosítékul felperes tette le és ezen összeget a budapesti kir. tsz. mint büntető bíróság mint felperes által letettét rendelte kezeltetni, sőt 1885. évi június 25-én 10,067/B. szám alatt kelt végzésével ezen biztosítéki összegnek időközi kamatait, valamint 1889. évi június 7-én 17,156/B. szám alatt kelt végzésével a büntető eljárásnak vádlott elleni megszüntetése után magát a biztosítéki 1000 frt tőkét és további letéti kamatait is az ezt óvadékul letevő felperesnek utalványozta ki, miután továbbá ezen összegre a V. Ignácz vádlott ellen, ennek tartozásai és járulékai erejéig vezetett végrehajtásokból kifolyólag felperes igénye a budapesti kir itélő táblának fentebb már hivatkozott jogerős ítéletével megállapittatott: mindezekből kétségtelen, hogy ezen 1000 frt óvadék ennek óvadéki minőségének megszűnte után bírói letétben létezése alatt nem V. Ignácz vádlott, hanem az ezt biztosítékul letevő K. Béla felperes rendelkezése alatt állott, miből kifolyólag ez mint nem A. Ignácz vádlottat, hanem egyedül és kizárólag felperest megillető összeg V. Ignácz vádlott tartozásai és járulékai erejéig le nem foglalható s habár ezen letét felett egyedül rendelkezni jogosított budapesti kir. törvényszék mint büntető bíróság 17,156/B. 1889. számú kiutaló végzésében ama záradék foglaltatik is, hogy a m. kir. adóhivatal az 1881. évi 170. szám alatt bevételezett 1000 forintot és letéti kamatait, másoknak korábban szerzett jogai épségben tartása mellett, különösen az I—III. kerületi kir. járásbiróság 1885. évi 778. 781 és 1,511 számú végzései figyelembe vétele mellett, K. Béla ügyvédnek vagy igazolt meghatalmazottjának szabályszerű elismervény mellett szolgáltassa ki, V. Ignácz tartozásai fejében kiutalványozható sem volt; mert semmi adat nincs arra, sőt azt alperes jelen per során maga sem állitja, hogy ezen 1000 frt óvadékösszeg és letéti kamatai az ezt letevő K. Béla felp. adóssága fejében lefoglaltatott volna. Való ugyan, hogy ezen biztosítéki összeg és ennek K. Béla által még fel nem vett letéti kamatai azon okból, mert K. Béla felperes a végrehajtási eljárás ellen előterjesztését a végrehajtás foganatosításától számított 8 nap, igénykeresetét pedig a törvényes 15 nap eltelte után adta be s ugy ezek az eljárás to-