Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
KÖTELMI JOG 119 elhagyása következtében felperesek szenvedtek-e és esetleg- mily Kártérítés összegre menő kárt, nyilván a felebbezési biróság határozatának Kártérítés lett fentartva. A kereseti egyes követelések, jelesül az 1000 frtos tétel összeg meg tekintetében felperesek azért támadják meg a felebbezési biróság állapítása Ítéletét, hoyy a biróság Ítélkezésénél nem forditott kellő figyelmet arra a megállapított tényre, hogy felperesek 10 hónapon át kereset nélkül voltak és keresetképtelenségük, illetve annak oka, hogy felperesek 10 hónapon át üzletükből mi hasznot sem vehettek és igy saját egyéb vagyonukat voltak kénytelenek felélni, alperes jogtalan kiköltöztetési tényében feküdt és felperesek a rendes godosság mellett sem háríthatták el magukról ennek az alperes okozta sérelemnek hátrányos következményeit; kiemelik továbbá azt, hogy 10 hónapon át elestek az életszükségletük fedezésére gyakorolt kávéházi üzlettől, tehát saját jogos követelésük és érdekük fentartása okából a kiköltöztetés után is, más keresetforrás után nem nézhettek, hanem kénytelenek voltak az ügynek kedvező eldőltére mindaddig várakozni, a mig csak a bérleti idő annyira le nem járt, hogy a bérletnek folytatását sikerrel többé nem várhattak; ily körülmények között helytelen a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az 100 frtos követelés kérdésénél lényegesnek tartja azt, vájjon felperesek más foglalkozás után néztek-e vagy nem és hogy a követelés mennyiségének meghatározásában nem vette figyelembe azt, hogy elsőrendű felperes a károsodás tényére és mérvére már eskü mellett is tett vallomást. Nem szenved kétséget, hogy téves a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, mely szerint a kérdéses 1000 frt követelés megítélését annak bizonyításától is tette függővé, hogy felpereseknek módjukban nem állhatott a kérdéses 10 hó alatt hasznot hajtó más foglalkozást szerezni, mert az alperesnek bizonyított és kártérítés kötelezettségét maga után vonó tényével szemben., felperesei- nem voltai: arra kötelezve, hogy a bérletből való kimozditásük után más foglalkozás után nézzenek és igy teljesen jogszerű az a védelmük, hogy addig, rúig csak reményük lehetett a visszahelyezéshez, más foglalkozás után nem is nézhettek, a miből következik az is, hogy terhükre egyáltalán nem róható az, hogy más foglalkozás után nem néztek. Mindazáltal felpereseknek az 1000 frt követelés tekintetében emelt panasz a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatására nem szolgálhat alapul; mert alperes jogtalan cselekménye miatt felperesek káitérítés czimén tulajdonképen nem a megélhetésükre forditott összeget, hanem azt az összeget követelték, a melyet a kávéházi üzlet zavartalan folytatása mellett haszonként nyerhettek, minthogy arra az esetre, ha az üzletet vagyoni előnynyel nem folytatták, az üzlet megszűntéből káruk nem is származhatott, továbbá, mert abban a kérdésben, hogy alperes jogtalan ténye következtében károsodtak-e felperesek, mint tényre vonatkozóban a felebbezési biróság a S. E. 64. §. alapján, a felebbezési biróság önálló mérlegelése alapján határoz, a mely irányban a felebbezési biróság