Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

120 KÖTELMI JOG. Kártérítés, határozata a S. E. 197. §. értelmében felülvizsgálati kérelemmel Kártérítési csak azon az alapon támadható meg", ha az Ítéletben valamely összeg meg- jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen állapítása, kivül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve és végül mert felperesek ilyen sérelem fenforgását ki nem mutatván, a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy a károsodás té­nyét fen forogni nem látja, a kir. Curiára is irányadó . . . A felszerelvények kényszer eladása okából eredetileg 905. forintban felszámolt, de csak 55 forintra fentartott követelésre vonatkozólag a felebbezési biróság Ítéletének e részben feloldását kérve, felperesek külön azt hozzák fel, hogy a bizonyítási sza­bályok szerint alperest terhelte annak bizonyítása, hogy felpe­resek a felszerelvényekből mely tárgyakat adtak el és melyeket tartottak meg maguknak és igy eljárási szabályt sértett a feleb­bezési biróság akkor, a mikor a kérdéses tény nem bizonyítá­sának következményeit nem alperesre, hanem felperesre róvta, továbbá, hogy sérelmet képez az is, hogy a felebbezési biróság elzárta felpereseket annak bizonyításától, hogy felperesek minő és mely értékű felszereléssel birtak és nem vette tekintetbe azt, hogy felperesek számítás alapjául elfogadták az alperes be­nyújtotta 4-/. alatti okiratban felsorolt tárgyakat és hogy fel­peresek szakértők által való bizonyítást is ajánlottak, már pedig ezeknek a bizonyítékoknak felhasználásával ugy felperesek károsodásának ténye, mint a szenvedett kár összege tüzetesen meg volt volna állapitható. Felpereseknek ez a panasza főrészé­ben alapos. Abban a tekintetben, a mely szerint felebbezési biróság a bizonyítás terhét felperesekre róvja, a felebbezési bíróságnak indokolása ugyan helyes, mert azt, hogy felperesek mily tár­tárgyakban károsodtak, bizonyítani csakugyan felperesek tartoz­nak, a kik a tárgyak kényszer eladása miatt kár követeléssel lép­nek fel. Mindazonáltal figyelemmel arra, hogy a felebbezési biróság ítéletének indokolásából megállapítottnak tekinthető az a tény, hogy felperesek az alperes által jogtalanul kieszközölt kimozditás következtében kávéházi üzleti felszerelésüknek valamely részét a megszer zési áron alul adták el és így e részben kárt szenvedtek, a felebbezési biróság a kártérítési követelés érdemében, felperesek elutasításának indokául nem szorítkozhatott annak kijelentésére, hogy a felperesek részéről tett felszámítást bizonyítottnak nem találta, hanem a S. E. 65. §-ában foglalt elvnek alkalmazásával a felebbezési bíróságnak saját hatáskörében is kutatnia kellett azokat az adatokat, melyeket a bebizonyitottnak tartott károsodás mérvének megállapításához szükségesnek tart és pedig annál inkább; mert felperesek az üzlet folytatásától alperesnek jogtalan ténye következtében esvén el, felperesek saját felszerelésüknek értékesítése idejéről és módjáról szabadon intézkedhettek és fel­peresek nem voltak arra sem kötelezve, hogy felszerelésüket valamely raktárba elhelyezzék, sem arra, hogy a tárgyak érté­kesítéséről alperest, kinek a tárgyakhoz mi joga sem volt. eleve értesítsék; a miből következik, hogy felpereseié a felszerelési tárgyak

Next

/
Thumbnails
Contents