Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

100 KÖTELMI JOG. Bérleti és nem bármily és a lényegbe vágó különbség érthető. Utal elsőhaszonbérleti rendű alperes az A) a. szerződés 6. pontjára, mely mutatja, hogy szerződés, felperes is mily nagy súlyt fektetett a földek állapotának a müveHaszonbérlő lési ágak aránylagos területe szerint leendő fentartására, a mennyijogai,midön a ben attól eltérő gazdálkodás esetében holdanként 50 frt birságot haszonbérelt kötött ki. Állítja alp., hogy őa bérleményt szerződésszerüleg nem. földeknek mi-is vette át és a D) a. jegyzőkönyvnek erre vonatkozó tartalma velési ágak mi jelentőséggel sem bir, a mennyiben a bérlemény átvétele lelszerintifelosz- tár mellett volt eszközlendő és felperes előadása szerint is nyilasa nemegye- vári való, hogy alperes a leltár mellett tényleg nem is vette át a zik meg a szer- bérleményt. Helytelennek tartja alp. a felebbezési bíróságnak azt a ződés tártai- kijelentését, hogy az állított tévedés illetve a réthiány egyedül mával. felperes rosszhiszemű tévesztése alapján volna alperes viszonkeresete mellett érvül felhozható . . . De helytelen alperes szerint a felebbezési bíróságnak az a kijelentése is, mely szerint alperesnél culpát állapit meg, ellenben felperesnél még ennek fenforgását sem látja. Alperes ugyanis csak a közönséges gondosságra volt kötelezve, ennek pedig megfelelt, mig felperes ezt is elrnulasztá, a midőn a bérlemény tárgyául szolgáló területeknek a művelési ágak szerint megoszló térmértékét a legnagyobb pontossággal négyzet ölekre kiszámítva jelezte meg, és a nélkül, hogy azoknak valóságáról kötelességszerüleg előzetesen meggyőződött volna. Ha alperes ebben a közhatóság jellegével biró uradalom által közzétett hirdetményben megbízott és részletesen nem mérette fel előzőleg a földeket, gondatlansággal nem terhelhető . . . Sérelmesnek tartja végül elsőrendű alperes a felebbezési bíróság eljárását abból az okból, ho^y az alperes által állított hiánynak lényeges vagy lényegtelen voltát valamint a hiánynak fenforgását, noha arra alperes elegendő bizonyítékot ajánlott, nem is kutatta, hanem egyedül jogi indokok alapján határozott. . . . Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a felfogása, mintha az elsőrendű alperes által a haszonbérleti szerződésnek felbontására irányzott viszonkereset alapfeltételét annak bizonyítása képezné, hogy felperes a haszonbérlemény tárgyának művelési ág szerinti megoszlásában rosszhiszemüleg tévesztette volna meg elsőrendű alperest. Mert az általánosan elfogadott jogszabályokban nem leli alapját azr minha a szerződés felbontását csak az a fél tartozik tűrni, a ki a másik felet rosszhiszemüleg megtévesztette. Téves továbbá a felebbezési bíróságnak az a felfogása is, mely szerint a A) a. feltételekben foglalt előzetes figyelmeztetés és az B) a. feltételekben foglalt kifejezés, valamint annak a körülménynek következtében, hogy alperesnek módjában állott a bérlet tárgyáról a szerződés megkötése előtt tudomást szerezni, elzártnak tekinti elsőrendű alperest attól, hogy a hirdetményben a szerződés kötése után felismert és a szerződésben foglalt meghatározásokban és megjelenésekben előforduló bármily hiány miatt is kifogással élhessen és a szerződésnek felbontását kérhesse, mert a használt kifejezéseknek elvont értelmezése sem tartalmazza azt, hogy elsőrendű alperes a szavatosság igénybe-