Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

96 KÖTELMI JOG. Bérleti és képező ingatlant 10 évi időtartamra, tehát a házkezelőt meghaszonbérleti illető időn tul is bérbe adta, szándékos megtévesztés fennforgászerződés. sát felperesek maguk sem állitjak s igy bizonyitva nincs az a Kimozdított körülmény, hogy társtulajdonosi minőségét elhallgatva vezette bérlő kártéri- volna félre felpereseket azzal az állítással, hogy az ingatlannak tési keresete a kizárólagos tulajdonjoga őt illeti meg; minthogy a felpereseket ház uj tulaj- ért az a vagyoni hátrány, mely a kávéházi helyiségre vonatkozó donosa ellen, felmondás érvényesnek lett kimondása által származott, annak a vagyonjogi előnynek az elvonásában nyilvánul, mely az által keletkezett, hogy azok a szóbeli szerződésben megállapított időből 9 és 1/4 évi tartam alatt a kibérelt helyiséget kávéházi üzlet czéljaira nem használhatták, tehát nem a már létező vagyonbóli veszteség, hanem az elmaradt haszon czimén képezne vagyonjogi előnyt, mely fenti elv figyelembe vétele mellett, mint teljes kár küvetelhetőnek nem találtatott, a tényleges kár fennállása pedig nem is állíttatik ; minthogy továbbá a telekkönyvi állapot meg nem szemlélése által felperesek magok követtek el mulasztást, hogy a társtulajdonosok egyikével szerződve, óhajtották a bérletet a Budapest főváros által kiadott lakbérleti szabályokban megállapított időn tul fentartani: azokat keresetükkel elutasítani kellett (96. szept. 1. 22,514.) — Budapesti tábla: Hhagyja. Indokok: A Curia mint felülvizsg. bíróságnak II. G. 12/1895. sz. a. kelt ítélete szerint, az alperes által a felpereseknek bérbeadott helyiségek használata a felperesektől harmadik személyt illető oly jog alapján vonatott el, mely a bérleti szerződés megkötésekor már fennállott. Továbbá ugy az emiitett ítéletben irányadóul elfogadott tényállásból, valamint a jelen perben előadottakból kitűnik az : hogy az alperes fia, Sz. Sándor, a ki ép ugy, mint az alperes egyik társtulajdonosa volt a háznak, a ház kezelésébe 1894. február havában befolyt; a bérleti szerződést pedig az alperes maguknak a felpereseknek állítása szerint^ 1894. szeptember 24-én hosszabbította meg 10 évre s ekként az a bérleti szerződés, a melyre a felperesek keresetüket alapítják, később jött létre, mint sem Sz. Sándor társtulajdonos a ház kezelésbe befolyt. E körülmény pedig azt bizonyítja, hogy felpereseket nagymérvű gondatlanság terheli a részben, hogy a bérleti szerződés megkötése előtt nem szereztek tájékozást az alperes társtulajdonosainak a bérbeadott dolog tekintetében már akkor fennállott jogról. Ily tényállás mellett pedig a felperesek csak ez esetben lettek volna jogosítva az alperestől kártérítést követelni, ha az alperes a társtulajdonosokat illető jogokat előttük csalárdul elhallgatta volna. Minthogy pedig a most emiitett körülményt a felperesek nem állították és nem bizonyították: ennélfogva nincsenek jogosítva alperestől sem a valóságos kárnak, sem az elmaradt nyereségnek megtérítését követelni. Az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára .vonatkozó részét tehát az itt felhozott okokból helyben kellett hagyni. (97. jan. 7. 7326.) — Curia: Hhagyja. (97. okt. 12. 1850.)