Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 83 képezi tárgyát. A mikor tehát a kereset főtárgyát ingatlan tulaj-1881: LX.t.cz. dona vagy birtoka képezi, ha esetleg azzal kapcsolatban az elvont 224. §. haszon is követeltetik, ezen haszon készpénzbeli egyenértéke nem Biztosítási eshetik az idézett LX. t. cz. 223. és 224. §-aiban emiitett kész- végrehajtás. pénzbeli követelések fogalma alá, mivel az ily elvont haszon csak járulékos természetű, a pernek jellegét pedig a kereset önálló főtárgya határozza meg. De továbbá, a midőn a törv. az 1881 : LX. t. cz. 237. §-ának b) ponja szerint az ingat'anok biztosításának módját a zárlat alkalmazásával szabályozván, nem intézkedett arról, h. az esetleges elvont haszon pénzbeli egyenértéke mi módon biztosittassék, jóllehet egyébként a biztositás minden neme és módjáról a felmerülhető körülmények szerint kimerítő és részletes szabályokat állapított meg, ebből a körülményből azt kell következtetni, h. az ily járulék-természetű pénzbeli követelések külön biztositásáról, a mennyiben lejártak, azért nem rendelkezett, mert azt megengedni nem czélozta, a lejárandó haszonvételekre nézve pedig a zárgondnoki kezelés amúgy is elegendő biztositást nyújt. A törvényhozás ebbeli czélzatát megerősíti az a körülmény is, h. az ingatlan iránti perek túlnyomó nagy számánál, a mint az az évi ügyforgalomból tudva van, az elvont haszon czimen követelhető összeg arányban sem állana a biztosítási végrehajtással járó költséggel. (Kelt Budapesten a Curia polg. szakosztályainak 96. decz. 4. tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a 97. jan. 5. tartott teljes ülésben. Az 1890 : XXV. t. cz. 13. §-a alapján hozott IV. sz. polg. döntvény.) 13444. Kassai tábla: Az 1881 : LX. t. cz. 225. §-a alapján 225. §. elrendelt biztosítási végrehajtásnál fogva a végrehajtatónak ahhoz kétségtelen joga volt, h. a haszonbérelt jószághoz tartozó lábas jószágokat lefoglaltassa, nem tevén különbséget, h. azok a haszonbérelt jószág területén vagy azon kivül találtattak. H. pedig a lefoglalt lovak a haszonbérlethez tartozóknak tekintendők, kétségtelen abból a végrehajtást szenvedő részéről beismert körülményből, h. az összeirtakon kivül egyéb vonó marhái nincsenek, h. a haszonbérelt földet azokkal munkálja; minthogy azonban a haszonbérlemény nem áll egyébből, mint épületek nélküli puszta földből, a végrehajtást szenvedő a haszonbérlethez tartozó dolgokat csakis saját lakásánál tarthatja. Tekintve végül, h. ily haszonbérletnél, minő a kérdésben forgó, a haszonbérbe adó a termés idején kivül törvényes zálogot és ebből eredő biztositás iránti jogait egyáltalában nem érvényesíthetné, ha csupán a bérlemény területén létező ingókra volna utalva, kétségtelen, h. az idézett törv. helyes értelmezése csak az lehet, h. a haszonbérbe adónak nem a bérlemény területén, de ahhoz tartozó oly dolgokra is joga van biztositást vezetni, a melyek a bérlemény területén kivül találtatnak. (96. ápr. 28. 1324/96. P. XXXIII. 7.) 6*