Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 70 •állagát) vonhassák végrehajtás alá; s ennek különös súlya szem-1881: LX.t.cz. betűnő akkor, ha a telekkönyvi rendtartás 53. §-ának intézkedését 211. §. összevetjük a 130. §. b) pontjának intézkedésével, a mely szerint Végrehajtás az ingatlan haszonélvezete, az állagtól elkülönítetten s magában a haszonélveis zálogul leköthető' és ekként zálogjoggal terhelhető. Figyelembe zetreveendő másrészt az, h. az elidegenítési és terhelési tilalom már természeténél fogva is a kötelezettség terjedelmét illetőleg mszoritólag alkalmazandó s rendszerint különös és kifejezett kikötés -esetét nem tekintve, csak azzal a czélzattal és terjedelemmel bir, h. a korlátozott tulajdonos az ingatlan állaga felett ne rendelkezzék, az ingatlant magát ne idegenitse el s ne terhelje ; ellenben az ingatlan haszonélvezetének (jövedelmének) szabad felhasználásában s ezek feletti rendelkezésben a tulajdonost nem gátolja. Minthogy pedig az 1881 : LX. t. cz. 211. §-ának az az intézkedése, h. az ingatlan haszonélvezete elkülönítetten végrehajtás alá vonható akkor is, ha a vonatkozó ingatlannak a végrehajtást szenvedő a tulajdonosa, a telekkönyvi rendelet 130. §. b) pontjával ugyanazonos tekintetre és alapra van épitve; minthogy továbbá a végrehajtási jog általános elvei szerint, pénzbeli követelés behajtása czéljából lefoglalható és végrehajtás alá vonható az adósnak mindaz a vagyona, a melyet az adós tartozásának kifizethetésére forditani, vagy e czélra elidegeniteni és pénzzé tenni jogosult ; minthogy az elidegenítési vagy terhelési tilalommal korlátozott telekkönyvi tulajdonos a lekötött ingatlan hasznaival szabadon rendelkezik s azokat szabadon el is idegenítheti ; mindezekből, valamint a telekkönyvi rendtartás 53. §-ának fentebb kifejtett intézkedéséből és értelméből következik, h. az elidegenitési vagy terhelési tilalom telekkönyvi feljegyzése, ha csak a haszonélvezetre kifejezetten kiterjesztve nincs, nem képezhet az 1881 : LX. t. cz. 136. §-a értelmében tekintetbe veendő olyan telekkönyvi akadályt, mely a végrehajtási jog bejegyzésének az ingatlan haszonélvezetére leendő mtagadását indokolttá tenné. (Kelt 96. febr. 6. A határozattárba felvett 7. sz. polg. határozat.) 13437. Guria : Minthogy az ingatlan, melynek bérjövedelmére 212. §. a végrehajtásos zárlat volt elrendelve, egy év alatt el nem árvereztetett, egészben az 1881 : LX. t. cz. 210. §-a esete áll elő, a végrehajtás alá vont bérjövedelem külön felosztás alá kerül mert a 212. §-nak az a rendelkzése, mely szerint a letétbe helyezett összeg a haszonélvezetre végrehajtást vezető hitelező kielégítésére fordítandó, csak feltételesen áll, azon esetre t. i., ha a haszonélvezetre a végrehajiatót megelőzőleg más valaki a telekkönyvi rendtartás 130. §. b) pontjához képest zálogjogot nem szerzett, mert ha a haszonélvezetre a végrehajtató követelését megelőző más követelés van bejegyezve, mint a Jelen esetben a telekkönyvi hatóság, a 188—202. §-ok értelmében köteles