Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)
80 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX.t.cz. eljárni. Minthogy pedig a telekkönyvi hatóság az 5985. frt és 03 kr. 212. §. felett külön sorrendi tárgyalást nem tartott s az ingatlan árveVégrehajtás réséből bejött vételárral egyesitetten tartott tárgyalásnál a a haszonélve- mondott külön kielégítési alapra egyedül vonatkozó elsőbbségi zetre. kérdések kellően mvitatva nem lettek, azon tárgyalás alapján erre az alapra vonatkozó elsőbbségi kérdések az érdekeltek kihallgatása nélkül már azért sem oldhatók meg helyesen, mert felfolyamodással élt egyik hitelező, D. J. is tart elsőbbségi igényt a bérjövedelemből való kielégitésre, a kinek részére az iratoknál levő 502/93. sz. végzéssel a zálogjog bekeblezése az ingatlan bérjövedelmére is elrendeltetett, a G.) 26. a. bekebelezés pedig erre ki nem terjed. (96. decz. 3. 5367/96.) 213. §. 13438. Szegedi tábla : Habár a haszonbérleti jog, mint személyes jog, átruházás és végrehajtás utján értékesítés tárgyát nem képezheti, és mint ilyen végrehajtásilag le sem foglalható, mindazonáltal a haszonbérlőt az ebből folyóan megillető haszourételi jog az 1881 : LX. t. cz. 213. §-ában szabályozott eljárás utján lefoglalható. Indokok : Jóllehet, a haszonbérleti, jog, mely a bérbe vett elhasználhatlan dolognak — mhatározott árért és bizonyos időre — csupán a használatát biztositja a jogositott részére, mint e szerint személyhez kötött jog, mint ilyen, végrehajtás alá nem vehető ; mindazonáltal a haszonbérletből folyóan a haszonbérlőt megillető az a jog, h. a bérlemény tárgyát a szerződéshez képest a mhatározott idő alatt élvezhesse és használhassa, vagyis a kibérelt ingatlan haszonvételi joga egyáltalában nem tekinthető oly személyes jognak, a mely forgalom tárgyát nem képezné, mit az az általános jogszabály is bizonyit, h. a haszonbérlő a kibérelt ingatlant még albérletbe is adhatja, ha ez a tulajdonos kára nélkül mtörténhetik, avagy a szerződésben kifejezetten meg nem tiltatott. Ha tehát a bérlemény tárgya nem kizárólag csak a haszonbérlő által használtathatok, vagyis ha az ő jogán az ingatlant esetleg albérlője is élvezheti és használhatja, magának a haszonbérleti jognak személyes természete nem akadályozhatja azt, h. a haszonbérlőt megillető haszonvételi jog, vagyis a jogosítottat abból folyóan megillető reménybeli jövedelmek, jelesül pedig az ingatlannak függő termése, az ingatlan haszonélvezetére az 1881 : LX. t. cz. 213. §-a szerint vezetett zárlat utján lefoglaltassék és értékesitessék ; és pedig annál kevésbé, mert az idézett törv. 51—68. §-aiban tüzetesen fel vannak sorolva azok a vagyonok és jövedelmek, melyek a végrehajtási eljárásról szóló törvénynek abból a czélzatából folyóan, h. a végrehajtást szenvedő az életfentartáshoz szükséges eszközöktől meg ne fosztassék, végrehajtási foglalás alá nem vehetők; ezek között pedig a haszonbérlőt a haszonbérletből folyóan megillető jövedelmek felsorolva nincsenek. Minthogy pedig ezek