Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

64 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX.t. cz. az árverésen mint árverelő részt nem vehet, kivéve, ha a vég169. §. rehajtatónak nem személyesen kötelezett adósa, s az ingatlanok árverelését csak azért tartozik eltűrni, mert annak ő is telekkönyvi tulajdonosa. A törv. e rendelkezéséből okszerűen következik, h. az örökös, a ki nem személyesen kötelezett adósa a vérehajtatónak és a ki csak öröksége erejéig marasztaltatott, vagy a ki ellen a végrehajtás a végrehajtó törv. 14. §-a értelmében a hagyatéki vagyonra foganatosittatik, nem zárható ki mint, árvereló' az árverésből, annál kevésbé, mert ő voltaképen a jelzálognak nem személyesen kötelezett tulajdonosa és mint ilyentől el nem vonható az a jog, h. a reá háromlott ingatlant, érdekeinek megfelelő' más mód hiányában, árverésen való vétel utján mtartsa. Ad 3. Az 1881 :LX. t. cz. 166. §-a értelmében elrendelt csatlakozás esetében akként rendelkezik a 167. §., h. bármelyik végrehajtató kérelmére, a korábbi és későbbi végrehajtatok követeléseinek behajtása czéljából valamennyi végrehajtató mnevezése mellett, együttes árverési hirdetmény bocsátandó ki, és h. abban az esetben, h. ha a korábbi végrehajtató érclekében elrendelt árverés bármi okból meg nem tartatnék, ugy az árverés a későbbi végrehajtató érdekében tartatik meg. A 169. §-nak rendelkezése szerint azonban a kiküldött az árverési határnapon a helyszinén, mjelenvén. a nem hivatalból foganatosítandó árverést csupán abban az esetben foganatosíthatja, ha vagy a végrehajtató, vagy a végrehajtást szenvedő az árverés foganatosítását kívánja. Ebből a rendelkezésből podig az következik, h. ha több csatlakozott végrehajtató javára elrendelt árverésnek foganatosítását a kitűzött határnapon egyik végrehajtató sem és végrehajtást szenvedő sem kívánja, a kiküldött azt nem foganatosíthatja, mert a 167. §-nak fentebb idézett utolsó rendelkezése is nem azt mondja, h. ha a korábbi végrehajtató érdekében elrendelt árverés bármi okból meg nem tartatnék, az a későbbi érdekében hivatalból mtartandó, hanem csupán azt, h. ez mtartatik, t. i. a mennyiben a későbbi 169. §-nak amaz előfeltétele mvan, h. az árverés foganatosítását valamely jogosult fél kívánja. Ha pedig az összes végrehajtatok elmaradása azt eredményezi, h. az elrendelt árverés, a mennyiben a vérehajtást szenvedő sem kívánja, nem foganatosittatik, akkor ebből okszerűen az is következik, h. a több végrehajtató érdekében elrendelt árverés is csupán annak a végrehaj tatónak javára és követelésének kielégítése végett tartatik meg, a ki az árverésnél jelen van, vagy a foganatosítást kívánja ; a mi különben kitűnik a végreh. törv. 166. és 167. §-ainak egész szelleméből, mert az ezen szakaszban foglalt rendelkezések csupán csak azt czélozzák, h. a több árverési kérelem által okozandó felesleges költségek és a szükségtelen ujabb hirdetés kibocsátása