Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

52 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX t. cz. rehajtást szenvedő azt az ügyletet, mely neki a jogot megadja,. 132. §. önmaga kötötte, vagy ha a jogot lánczolatos összefüggésben kéthárom szerzó'dés (élők közti jogügylet) utján szerezte: és ne legyen lefoglalható akkor, ha a kérdéses jogot mszerző jogügyletet avégrehajtást szenvedőnek oly jogelődje kötötte, a mely jogelődnek épen a kérdéses jogra nézve a végrehajtást szenvedő az örököse. Nem engedhető meg jogosan, h. a végrehajtást szenvedő ezt a kétségtelenül átruházható és értékesíthető jogát önkényesen elvonhassa hitelezői elől. maga pedig az ingatlannak zavartalan birtokában és használatában maradjon az által, h. az ingatlanra tulajdonjogának telekkönyvi kitüntetését ki nem eszközli. Minthogy a végrehajtást szenvedőnek valamely ingatlan állagára vonatkozólag a fentebb vázolt uton szerzett jogát az 1881 : LX. t. cz.-nek 138. és 203. §-aiban mhatározott eljárással lefoglalni nem lehet, mivel az idézett törvényszakaszok elseje csak arra az esetre alkalmazható, ha az ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa az, ki után a végrehajtást szenvedő örökölt, másodika pedig azokra az esetekre, a midőn a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának tárgyát nem telekkönyvezett ingatlan képezi, vagy ha a végrehajtást szenvedőt valamely ingatlan haszonélvezete mellett az azon levő felépitmény tulajdona nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül illeti: a fentiekből következik, h. valamely telekkönyvezett ingatlan állagára a végrehajtást szenvedő jogelődje által élők közti jogügylettel szerzett s öröklés utján a végrehajtást szenvedőre szállott, telekkönyvileg ki nem tüntetett jog csak az 1881 : LX. t. cz. 132. §-ában mhatározott eljárással vonható végrehajtás alá s h. e tekintetben a 132. §., a mely szó szerint csak maga a végrehajtást szenvedő által kötött szerződéssel szerzett jog lefoglalásáról látszik intézkedni, kiterjesztő magyarázatot igényel. A kiterjesztő magyarázás helyességét indokolja még annak figyelembe vétele is: h. az örökös az örökhagyó jogaiba lép harmadikkal szemben s vagyoni jogokra nézve az örökhagyóval ugyanegy személynek tekintendő; és h. ennek folytán a végrehaj tatóval szemben az örökhagyó által élők közti jogügylettel szerzett jog az azt öröklő végrehajtást szenvedőnél is oly tekintet alá vonandó, mintha a kérdéses jogot maga az örökös is élők közti jogügylettel szerezte volna, a mint maga a végrehajtást szenvedő jogát szintén csak az örökhagyó ügyletéből kiindulva s ennek alapján érvényesíthetné. (Kelt Győrött, 95. febr. 21. Hitelesíttetett 95. márcz. 1. 5. sz. polg. határozat.) 133. §. 13386. Budapesti tábla: Jóllehet egymagában véve az a körülmény, h. felp. végrehajtást szenvedő Cz. P. alp. társaságnál lefoglalt fizetésére, provisiójára és egyéb illetményeire vonatkozó követelésének a végrehajtási törv. 123. §-a szerint végrehajtásilag