Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 599 forognak fenn. Minthogy azonban a gyermeknek járt helyen kite-1878 : V. t. cz vése a Btkv. 254. §-ába ütköző bűncselekményt állapítja meg, de 254. §. ezenfelül a fent nevezett tanuk és K. S. vallomásával, valamint Családi állas vádlott beismerésével az is bizonyitva van, h. vádlott a gyerme- elleni limeseket, kit mint törvénytelent magáénak ismeri és magánál tartani ^me'w2A jog szerint köteles volt. azért tette ki. h. azt K. S.-ra kényszerítse, kinek apasága törvényszerűen igazolva nincs is. mindezen okokból vádlott a Btk. 254. §-ába ütköző bűncselekményben bűnösnek volt kimondandó. — Curia : Hhagyja. (97. ápr. 13. 6523.) 1-4184. Curia: Három éves alvó gyermeknek elhagyása az utezán, családi állás elleni büntettet képez. (93. jan. 11. 6784/92. sz. B. XXV. 23.) 14185. Budapesti tábla: A városi hatóság által ismert kisded gyermekeknek a városház udvarán történt elhagyása nem esik a Btk. 254. §-a alá. — Curia: Hhagyja. (93. okt. 3. 1823 93. sz. B. XXVII. 17.) 14186. Curia : Az anya. ki gyermekét a természetes, de tartásra itéletileg kötelezett atyához elviszi és ott hagyja: nem büntetendő. (95. márcz. 13. 6417/94. B. XXVII. 14.) 14187. Temesvári tábla •' Az a vádbeli cselekmény, h. K. Teréz és B. Mária vádlottak az utóbbi vádlottnak 17 éves leánya által szült csecsemőt Bernhoffer Máriának és ennek ágyasának Gy. Ignácznak nem dajkaságba, hanem, miként az elsőfokú biróság helyesen megállapította, örökbe adták és pedig közös megállapodás folytán, őt családi állásától tényleg mfosztották — nyerészkedési szándék hiányában — a Btk. 254. §. első bekezdésébe ütköző büntettet képezi és a közokirathamisitásként panaszolt másik vádbeli cselekménytől önállóan követtetett el, vagyis a két cselekmény egymással elválaszthatlan összefüggésben nem áll. a mennyiben az elitélt vádlottak utóbbi cselekményt amattól függetlenül követték el az által, h. közreműködtek arra nézve, h. a születési anyakönyvbe valótlan tények bevezettessenek, a mi azonban nem tőlük függő okból mhiusult; az a cselekmény pedig a Btk. 400. §. 2. bekezdésébe ütközik, mert kétségtelen, h. az elitélt vádlottak, miként B. Mária a végtárgyalás alkalmával kifejezetten elismerte, az ujdon szült gyermek részére a természetes apa és ennek nagyanyja vagyonából örökrészt akartak biztosítani vagyis másnak jogtalan vagyoni hasznot akartak szerezni, a mennyiben a gyermeket örökrész az apai és ennek nagyanyai vagyonából törv. szerint nem illeti meg. Ezek szerint tehát az elitélt vádlottakat nem a Btk. 95. §-a szerinti eszmei, hanem a Btk. 96. §-ának tekintete alá eső anyagi halmazat terheli. — Curia: Hhagyja (96. decz. 21. 12338/95. B. XXXIV. 9.) Hasonló esetben csak a 254. §-ba ütköző bűntett állapíttatott meg: Curia: (96. decz. 18. 3281/96. B. XXXIV. 9.)