Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

584 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t. cz. tett részletes fizetéseket teljesítette, a melyeket felp. a kimuta219. §. tásban kitüntetett egész összegből levonván, csakis az igy fenmis eskü. rnaradó 133 írtért perelte alp.-t, ha tehát alp. (vádlott) az összeszámozkodást el nem fogadta, az ott kitüntetett tartozását fennállónak és a kimutatást helyesnek el nem ismerte volna, akkor bizonyosan nem is teljesítette volna a jelzett részlettörlesztéseket. Vádlott (alp.) erre határozottan mtagadta azt is. h. azokat a törlesztéseket ő vezette volna sajátkezüleg a kimutatásra. A bizonyítási kérdés ily állásában, miután más bizonyítékot már felhozni nem tudott, felp. esküvel' kínálta meg alp.-t (vádlottat) nemcsak arra. h. a kereseti összeggel nem tartozik, hanem h. a csatolt kimutatást sem fogadta el, s nem ismerte el helyesnek és nem sajátkezüleg vezette rá a jelzett törlesztéseket. A polgári per bírája a bizonyítás kérdésében a per eldöntésére lényegesnek találván azt a körülményt is, ha vájjon vádlott (alp.) csakugyan teljesített-e résztörlesztéseket a kimutatásban feltüntetett tartozásra, és h. sajátkezüleg vezette-e arra a résztörlesztéseket ; ily értelemben ítélte meg alp.-nek a fó'esküt és alp. (vádlott) ezt a főesküt igy, egész szövegében, minden fentartás nélkül elfogadta, s az eskütételi jegyzőkönyv mint közokirat tanúsítása szerint kellő megértelmezés után le is tette. Minthogy pedig a dolgok ily állásában a per érdemi eldöntésére nézve lényeges körülményt képezett annak megállapítása, h. alp. (vádlott) sajátkezüleg irta-e fel azokat a résztörlesztéseket, avagy sem. s minthogy a vádlott a bűnvádi eljárás alatt önmaga beismerte, h: ő azokat a résztörlesztéseket valóban sajátkezüleg vezette reá a kimutatásra, s ennek daczára azt a polgári per folyama alatt eltagadta és saját jobb tudomása ellenére megesküdött arra, h. azokat nem ő vezette rá sajátkezüleg : nem fér kétség ahhoz. h. vádlott a polgári per folyamán egyik perdöntő lényeges körülményre tudva hamisan1 esküdött meg ; ugyanezért a tábla az elsőbirósági ítéletnek mváltoztatásával vádlottat, tekintettel arra. h. a polgári per tárgya a 100 frtot mhaladta, a Btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettében bűnösnek találta. (95. jan. 15. 4201.) — Curia: Hhagyja, mert vádlott a kérdés alatti számadásra az esküben felsorolt tételeket beismerése szerint vissza-visszatérő időközökben maga jegyezvén fel ; arra nézve, h. e bejegyzéseket illetőleg esküje hamis, annál kevésbé lehetett tévedésben, mert szintén beismerés szerint, e bejegyzéseknek sajátkezüleg történt eszközlését a polgári per előtt a sértett fél ügyvédének el is beszélte, s minthogy a számla tisztázata nála volt s a fizetéseket az abban kitüntetett követelés törlesztésére teljesítette és pedig a nélkül, h. annak valódisága ellen tiltakozott volna, vádlottnak eme sajátkezű bejegyzéseiből következtetés lett