Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 5G1 alkalmával tanúsított hanghordás és hanglejtés sem állapithatja 1878: V. t. cz. meg eme vétség tényálladékát. Ugyanis ezen vers eredeti szövő,-171—17á. §§. gében az 5. sorban előforduló „csihoin" kifejezés kétségtelenné Izgatás. teszi azt. h. az a romániai viszonyokra vonatkozik és azon időből való, a midőn az alsóbb néposztály jogköre ott meg volt szoritva; ennélfogva nem a mi viszonyainkra és nevezetesen nem a magyarországi birtokviszonyokra foglaltatik abban czélzás, miért is tekintettel még arra, h. a vizsgálat semmi támpontot sem nyújtott arra, h. ezen versnek B. Anania által átvitt értelem szándékoltatott volna tulajdonitani, annyival kevésbé, mivel sem a vers szavalását megelőzőleg, sem azután oly jelenet ezen mulatságon nem volt, mely a versnek az itteni viszonyokra való átvitelére vonatkozóan csak következtetést is engedne, tehát elfogadható alappal bir terhelt azon védekezése, h. ezen verset hangzatosságánál fogva választotta; ennélfogva eme vers izgatónak és annak elszavalása izgatásnak nem tekinthető. (95. decz. 24. 2250.) — Curia: Hhagyja, mert A. Vincze tanú szerint is a vádbeli cselekmény alapját képező költemény elszavalása a hallgatóság között kiosztott programmban felvéve volt és arra sem forog fenn semmi adat, h. az estélyt rendezők által a járási főszolgabíróhoz amaz estély mtarthatása iránt 399. sz. alá iktatva, eleve beadott kérésre adott engedélylyel egyidőben, avagy később a hely színén a kérdéses költemény elszavalása eltiltatott volna. (96. márcz. 27. 1514/96. sz. a. B. XXXII. 5.) 14096. Dévai tsz.: A tanuk vallomásaival be lett igazolva, h. vádlott 1892. évi augusztus 11. napján a délutáni órákban Brádon, a „Hungária" czimü vendéglő és kávéház helyiségében, egy sörös pohárral kezében a következő szavakat intézte a másik asztalnál ülő társaság egyik tagjához, aromán nemzetiségű L. M.-hoz : „Éljenek a románok, le a magyarokkal ! meg kell őket ölni mindr h. még magnak se maradjon belőlük! Ugy is nemsokára kipusztítjuk őket, mert mi a muszkával, a ki testvérünk, szövetkeztünk !"..'. Tekintve, h. a kérdéses alkalommal ezen nyilvános helyiségben, a hit alatt kihalgatott tanuk egybehangzó vallomása szerint, nagy számú, különböző nemzetiségű, főleg azonban román nemzetiségű honpolgárok voltak egybegyűlve, a vendéglő és kávéháznak tehát nemcsak a nyilvános, hanem gyülekezeti jellege is mvolt ; tekintve, h. a vádlott mondott szavait és felhívását ezen gyülekezeten nyilvánosan, szóval határozottan és egyenesen intézte a gyülekezet vagy társaság egyik tagjához, a román nemzetiségű L. M.-hoz ; tekintve, h. a vádlott szavai nemcsak arra alkalmasak a legnagyobb mértékben, h. gyűlöletre izgassák a magyarországi románokat a magyarok ellen, de alkalmasak arra is, h. a legkomolyabb veszedelmet felidézzék az országban, küMdrkus: Felsőbíróságaink elvi határ. VIU. 36