Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 529 ezen mzavart lelki állapota nem engedett tért annak mfontolá-1878: V. t. cz. sara, h. a már eszméletlen állapotban levő férje ez idő szerint 79. §. ártalmatlan. Ezek szerint tehát B. M.-néra nézve a jogos védelem Jogos védehatárának ijedtség, félelem és mzavarodottságból való tulhágása lema Btk. 79. §. második tétele szerint megállapítandó volt. Vádlottaknak azt a további cselekményét illetőleg-, h. az eszméletlen állapotban levő B. M.-t 184 lépésre vonszolva, a kútba dobták s ezzel a vádbeli cselekményt végrehajtották, habár a bonczjkv. s az arra alapitott szakvéleménynyel meg van állapítva, h. B. M. élve. de eszméletlen állapotban dobatott a kútba s habár B. M.-né az eljárás során beismerte, h. azzal a szándékkal dobta férjét a kútba, hogyha kun még meg nem halt. a mélynek vélt kut vizébe fúljon. Tekintve azonban, h. mindkét vádlott azt erősiti, miként ök néh. B. M.-t az ütések folytán mhaltnak gondolták s hullát véltek a kútba dobni s h. az magáról életjelt valóban nem adott, támogatja ezt az a körülmény is. miszernit a kut hideg vizében sem tért magához, mely esetben a kut csekély vizébe nem fúlhatott volna; tekintve, h. ily helyzetben a végrehajtottnak vélt tettük feletti borzalom és a felfedezés lehető elpalástolására irányuló ösztön behatása alatt állottak; tekintve főképen, h. az elhalt B. M. az alsóbiróságok Ítéletében előadott tényállás és fennebb kifejtettek szerint családjának réme volt, kivel a család tagjai félelem és rettegés közt éltek, az elhalt fékezhetlen indulatát és lelkületének durvaságát különösen nejével éreztette, kit évek hosszú során át üldözött szóval és"tettleg bántalmazott közvetlen megelőzőleg a családi tűzhelyétől elűzött, idegeneknél és a szabadban kellett magát mhuzni, életveszélyes fenyegetésekkel folyton rettegésben tartott, kit férje az napon ismételve tettleg bántalmazott, életétől mfosztani akart; eme hosszú időn át tartott állapot és a közvetlen megelőző tények, mint azt az orvosszakértői vélemények, különösen az igazságügyi orvosi tanács 33. sz. a. indokolt szakvéleményében kifejtette, elmetehetségére oly zavarólag hatottak, h. vádlottnő cselekménye véghezvitelénél szabad elhatározási képességének birtokában nem volt; tekintve, h. a kúthoz vonszolás és az abba való bedobás a leütés után nyomban vádlottak lelki állapotuknak a félelem és ijedtség okozta mzavartságának közvetlen behatása alatt történtnek elfogadandó; tekintve végre, h. ifj. B. M. korával és az orvosszakértői véleményekkel igazolt bűnössége felismeréséhez szükséges képesség hiányánál fogva atyja testének a kúthoz vonszolásánál s abba való bedobásánál teljesen anyja befolyása és annak akarata alatt állónak tekintendő: ezekhez képest az igazságügyi orvosi tanácsnak a fenforgó tények és bizonyitékokra alapitott szakvéleménye figyelembe vételével megállapítani kellett, h. vádlottak elmotehetildrkus: Felsőbíróságaink elvi határ. VIIT. 34