Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)
518 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t. cz. 13964. Curia: A szolgálati jogviszony nem képez oly szemé70 §. lyes tulajdonságot vagy körülményt, mely a többi tettes vagy Tettesség, részesre nézve a 74. §. szerint tekintetbe vehető ne volna. (96. nov. 25. 6469 96 B. XXXIII. 16) 75 §. 13965. Győri tábla : A ki valakinek tréfásan kifejezett kivanSzándékosság, sága által biratott arra, h. öt késsel mszurja, ha ezen sértésből amannak halála állott be, a cselekménye által előidézett eredmény nagysága és mérve szerint vonandó bűnvádi felelősségre, és pedig annál inkább, mert az a körülmény, h. az általa szándékosan véghezvitt jogellenes cselekményhez oly eredmény fűződött, mely szándékát túlhaladta s igy a cselekmény által előidézett hatásban tévedett: nem zárja ki azt, h. a cselekmény eredménye a szándékkal hozattassék kapcsolatba s vádlott cselekménye szándékosnak állapíttassák meg; mert viszont az a körülmény, h. vádlott az általa véghezvitt jogellenes cselekményhez fűződött hatásban tévedett, a tettnek szándésos voltán s annak törvényszerinti minőségén nem változtat s csak a bűnösség foka s a büntetés megállapításánál nyerhet mérlegelést. (95. febr. 6. 4878/94. sz. a. D. h. f. I. 69.) 76. §. 13966. Curia: Habár vádlott a vizsgálat és végtárgyalás foBcszámitha- lyamán eszközölt kihallgatásánál, valamint az orvosi mfigyelésektóság. nél korához és műveltségéhez képest kellő értelmi felfogást, helyes itélő- és következtétő képességet tanúsított s a végtárárgyalásnál tett vallomása szerint teljes tudatával bir annak is, h. a gyújtogatás oly tiltott cselekményt képez, mely szigorú büntetést von maga után s a mely által másoknak nagy kár okoztathatik: habár tehát vádlott ezen vallomásában a cselekményeiből származható eredményt helyesen felismeri, de ugyanazon vallomásában azt állítja, h. szolgálatadóját mkárositani nem akarta, arra és családtagjaira nem haragudott, mert vele jól bántak, ottani helyzetével meg volt elégedve, s ezt B. Mózes és leánya is megerősítik, tehát a boszuállás esete kizártnak tekintendő; miután továbbá vádlott azt vallja, h. a tűzben nem gyönyörködik, sőt attól fél, a gyujtogatásra valami ellenállhatatlan vágy nem ösztönözte s nem bir semmi tudattal arról, h. tettét mily czélból s mily inditó okból követte el, s állítása szerint gyújtások véghezvitelénél egyátalán semmi utógondolata nem volt, semmi rossz szándék nem vezette, mindezek figyelembe vétele mellett s tekintettel azon körülményre, h. vádlott az 1895. szept. 8. már délelőtt és délután ismételve sürgette és kérte, h. engedjék őt a padlásra, csakugyan felküldték, az ott volt Írásokat és könyveket mgyujtotta. arra lehet következtetni, h. tudatán kivül valamely ellenállhatatlan ösztön vezette a gyújtások elkövetésére s miután a mfigyelő orvosok véleménye szerint kórtanilag ki nem mutatható