Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 513 az Ö. István álal P. Zsigmond háza falánál tett anyag dynamit 1878: V. t. cz. volt. tehát oly anyag, mely rendkívül erős erejénél fogva élet- 65 §. veszélyes eszköznek tekintendő ; ugyancsak a szakértők véleménye Kísérlet. szerint, az Ö. István vádlott által használt robbantó anyagnak legalább is 100 gram dynamitnak kellett lenni, mely mennyiségben az anyag mfelélő elhelyezés és a ház falának kellő ellenállási minősége mellett sértett háza felrobbantására feltétlenül is elég lett volna ; bizonyitva van továbbá, miként vádlott a dynamitot. tehát az ölésre alkalmas eszközt a ház folrobbantására is elég mennyiségben, P. Zsigmond háza falánál sértett rendes alvóhelyének mfelelőleg elhelyezve, annak kanóczát mgyujtva, nyomban oly távolságra szaladt, h. az általa mgyujtott kanócz eloltásának lehetőségét magától kizárta s ezek által P. Zsigmond élete kioltására tőle telhetően mindent mtett, tehát a szándékos ölés mkezdését elkövette, s h. cselekménye a szándékolt eredményre nem vezetett, vagyis, h. a véghezvitel be nem fejeztetett, az merőben vádlott szándékán és belátási körén kivül eső, előre ki nem számitható természettani körülményeknél fogva maradt el ; minélfogva tekintve, h. a büntetendő kísérlet tényálladékának szándékolt eredmény bekövetkezésének elmaradása feltétele, továbbá tekintve, h. a használt eszközre vonatkozóan a büntetendő kísérlet fenforgása csakis az esetben veendő kizártnak, ha a czélba vett eredmény elérésére használt eszköz általában alkalmatlan volt annak elérésére, a mi pedig a kérdés tárgyátképező esetben elő nem fordul: mindezeknél fogva Ó. István vádlott terhére a gyilkosság bűntette kísérletének tényálladéka e helyütt is megállapítandó volt. A fenforgó esetben a más vagyona mrongálása vétsége a gyilkosság bűntette kísérletével sem eszmei, sem anyagi halmazatban nem áll. s h. ez esetben e látszólagos kettős cselekmény a gyilkosság büntette kísérletében egységet képez. Ezt az a körülmény indokolja, h. Ö. István vádlottnak a szándéka nem a más vagyona mrongálására,hanem egyenesen és kizárólag az ölésre irányult, mely cselekménynek végrehajtására a ház felrobbantása, tehát a más vagyonának mrongálása csak eszközül szolgált, mely esetben, ha a cselekményből eredően több irányú jogsérelem állott is elő, mindazonáltal eme jogsérelmek az akarat irányának czélját nem képezvén, különálló büntetendő cselekmény tényálladékát sem képezhetik s ugyanazért, és mert az ölésre irányult szándék végrehajtása egyedül a vagyonrongálás cselekményében nyilvánult, a cselekmény oszthatatlanságánál fogva eszmei bűnhalmazat sem jöhetett létre : miért is a Btk. 421. §-ába ütköző más vagyona mrongálása vétsége tényálladéka különálló anyagi vagy eszmei halmazatának megállapítását mellőzni kellett. — Curia : Hhagyja. (93. máj. 30. 3220. Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. VIII. 33