Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 31 intézkednek, analóg kiterjesztést nyerjenek az ingóságokból álló 1881: LX. t. cz. hagyatékokból a végrehajtást szenvedó't illető örökrész végrehajtás 48. §. alá vonásának módjára nézve; mert egyrészt fel kell tételezni, h.K0Z0S birtoka törvényhozó tudatosan mellőzte az 1881 : LX. t. cz. 138. §-ának ban levo taymfelelő különleges eljárás mhonositását az ingóságokra vezethető9yak_ef°gavégrehajtás esetére, midőn e kérdés a 138. §. megalkotásakor nyilvánvalóan szeme előtt feküdt ; és mert a jogi szükségletet e részben az 1881 : LX. t. cz. 48. §-ának szabályai is kielégítik. Végül mérlegelendő még az a kérdés is, vájjon a hagyaték-ingók lefoglalása milyen befolyást fog gyakorolni a végrehajtató, a végrehajtást szenvedő és örököstársai közti viszonyra az örökség megosztása tekintetében. E viszonyt az 1881 : LX. t. cz. 138. §-a, illetőleg a telekkönyvi rendelet e szakaszban felhivott 74. §-a akként szabályozza, h. az örökségi jutalék lefoglalása csak biztosítása természetével bir s a hagyaték tárgyalásánál felmerülő igényekre nézve sérelmes ne legyen, csak az átadás mtörténtének időpontjától fogva lépjen hatályba. Ennek az intézkedésnek alapjául azonban az szolgált, h. az általános osztrák polgári törvénykönyv intézkedéseiben gyökerező 1895. decz. 15. kelt telekkönyvi rendeletet és ezzel kapcsolatban az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mindama határozatait, melyek a telekkönyvi rendeletekkel összefüggésben állanak s a melyek valamely telekkönyvi jog mszerzésére vagy elenyésztésére vonatkoznak, az országbírói értekezlet 145. és 156. §-ai továbbra is hatályukban fentartották, s ebből folyólag az 1881 : LX. t. cz. 138. §-ának is az ingatlan vagyonra vezetett végrehajtás módjának szabályozása tekintetében alkalmazkodnia kellett a telekkönyvi rendelet 74. §-ához s el kellett fogadni azt, h. az ingatlanra a tulajdonjog csak atjkvbe bejegyzés által szerezhető (osztr. általános polgári törvénykönyv 431. §-a) és azt, h. az osztr. polg. törvénykönyv örökösödési rendszere szerint a hagyatéki vagyon tulajdonát az örökös csak birói átadás utján nyerheti el (osztr. polg. törvénykönyv 797. §-a). E kényszerhelyzet azonban az ingóságokból álló hagyatéki vagyon végrehajtás alá vonásának szabályozása tekintetében nem állott fenn e részben a magyar örökösödési rendszernek elvei akadálytalanul érvényesülhetnek: a minek következménye az, h. a végrehajtást szenvedőt az ingókból álló hagyatéki tárgyakra illető tulajdonrész, mint a végrehajtás szenvedőnek már mszerzett ós tényleges vagyona az örökhagyó halála után azonnal lefoglalható s ez a tulajdonrész a végrehajtás folytatása czéljából éppen oly elbánás alá veendő, mintha a végrehajtást szenvedőnek nem örökölt oly ingóságát foglalják le, mely a végrehajtást szenvedőnek és egy harmadiknak közös tulajdonát képezi. A magyar örökösödési rendszer szerint ugyanis az örököstársak már az örökhagyó