Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

30 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX. t. cz. jbg-nak mnevezése, melynek területén a végrehajtás alá vonandó 48. §. ingók feküsznek, továbbá a 47. és 71. §§-oknak intézkedései, a Közös birtok- melyek szerint a foglalás az ingóságoknak a helyszinén teljeban levő tár- sitendó' összeírása és mbecslése utján történik. Ezek a szabályok ayakUfogla- magUkban véve is teljesen elegendők, h. a végrehajtató jogos igényeit örökséget nyerő' adósa ellen sikerrel érvényesíthesse. Magyarországnak azon területén ugyanis, melyen a magyar örökösödési jog van hatályban, az örökös az örökhagyó elhalálozásának pillanatában már a törv. erejénél fogva mszerzi a hagyatékot képező vagyonból őt illető résznek a tulajdonát, a hagyatéki ingókból neki jutó részt azonnal birtokba is veheti s az esetek többségében örököstársaival mosztja. tényleg birtokba is veszi. így tehát, ha a végrehajtást szenvedő a részébe jutott hagyatéki ingóságokat tényleg már birtokba vette, azok — nem mint eszményi örökrész — hanem mint a végrehajtást szenvedő birlalatában levők, a végrehajtási törv. 48. §-a értelmében úgyis lefoglalhatok ; ha pedig a végrehajtást szenvedő örökrészének birlalásában még nincs, ugy a kérdéses hagyatéki ingók vagy azokból a végrehajtást szenvedőre eső rész a végrehajtási törv. 48. §-a alapján a birtokló örököstársnak beleegyezésével vagy a nélkül is, de a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának valószinüsitése mellett szintén lefoglalhatok. Végül ha a végrehajtást szenvedő örökrészét jogosulatlanul birtokló örököstárs alaptalanul kétségbe vonja a végrehajtást szenvedőnek a a lefoglalandó ingókra örökösödés alapján szerzett tulajdonjogát, a végrehajtató a végrehajtási törv. 48. §-ának utolsó bekezdése értelmében kártérítési kereset utján szoríthatja a foglalást jogosulatlanul ellenző birlalatót a végrehajtás szenvedő örökrészére eső érték mtéritésére, és ez a kártérítési kereset tényleg helyettesitőjét képezi annak a keresetnek, a melyet az 1881 : LX. t. cz. 138. §-a ad a végrehajtatónak arra az esetre, ha ez a végrehajtást szenvedőt valamely hagyatéki ingatlanból megillető örökrészre vezeti a végrehajtást. Mindezekből nyilvánvaló, h. a végrehajtást szenvedőnek, őt ingóságokból álló hagyatéki vagyonból megillető eszményi jutaléka, mint ilyen a maga egészében és határozatlanságában végrehajtásilag le nem foglalható s ilyen foglalás az 1881 : LX. t. cz. 47. és 71. §-ainak rendelkezéseivel nem volna összeegyeztethető ; de le lehet foglalni a tüzetesen mj elölt s szabályszerűen összeirható és mbecsülhető ingóságoknak a végrehajtást szenvedőt illető akár az ő birtokában akár harmadiknak birlalatában levő részét vagy jutalékát az 1881 :LX. t. cz. 48. §-a szerinti eljárással. Nem forog fenn tehát sem szüksége, sem jogosultsága annak, h. az 1881 : LX. t. cz. 138. §. intézkedései, melyek az ingatlanból kijáró örökrészre vezethető végrehajtásról