Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

20 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX.t.cz. tálylyal nem biró igazolást ad be. Indokok : Az 1881 : LX. t. cz. 42. 42. §. §-a szerint : ..Ha a végrehajtást szenvedő azon Ítélet ellen, melyVisszvégre- nek alapján a végrehajtás elrendeltetett, halasztó hatálylyal nem hajtás. biró felebbezéssel él vagy halasztó hatálylyal nem bíró igazolást, perujitást vagy semmiségi pert indit s egyszessmind kimutatja, h. az Ítélet mváltoztatása, feloldása, msemmisitése vagy hatályon kivül tétele esetében visszvégrehajtási igénye veszélyeztetve van, kívánhatja, h. a kielégítés, illetőleg a kielégítési végrehajtás a végrehajtató által nyújtandó biztosítástól tétessék íüggó'vé, ilyen biztosítás nem nyújtása esetén pedig engedtessék meg, h. a fizetés helyett a végrehajtási összeget, vagy a végrehajtás tárgyát, .... a bíróságnál tegye le." A törv. ezen intézkedésének nyilvánvaló ezélja az, h. a végrehajtást szenvedő' visszvégrehajtási igényeit veszély fenforgása esetén biztosítsa, ha oly joglépést tett, a melynek folytán a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet hatályon kivül helyeztethetik. Ez elvet szem előtt tartva, bár a végrehajtási törv. 42. §. szószerinti értelmezése mellett azt kívánja meg. h. a végrehajtást szenvedő azon ítélet ellen éljen halasztó hatálylyal nem biró felebbezéssel, vagy indítson halasztó hatálylyal nem biró igazolást, perujitási pert, a melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett ; de a törv. rendelkezésének lényegét tekintve, nem zárható ki az ezen szakaszban irt jogkedvezmény akkor sem. a midőn a végrehajtás alapját eskütől feltételezett Ítélet képezi s az illető fél a neki oda itélt eskü letételére kitűzött határnapot elmulasztja s halasztó hatálylyal nem biró igazolással él. Az igazolás perorvoslatának ezélja ugyanis abban áll, a mint annak az 1881 : LIX. t. cz. 65. §-a kifejezést ad, h. az a jogi hatály a melyet az igazolást kérő fél mulasztása előidézett, vétlenség igazolása esetén mszüntettessék s a per abba az állapotba jusson vissza, a melyben a határnap elmulasztása előtt volt. Ez elvet azon esetre vonatkoztatva, a midőn az esküre kötelezett fél az eskületéleli határnapot elmulasztja, azon eredmény fog beállani, h. az eskületéleli határnap elmulasztása esetén beadott igazolás ép oly joghatályt von maga után, mint azon ítélet ellen beadott igazolás, mely valamely határnap elmulasztása következtében a mulasztó fél hátrányára hozatott. Mindkét mulasztás a peres ügy kedvezőtlen eldöntését vonja maga után a mulasztó féllel szemben ; h. az első esetben utólagos bírói kijelentés folytán, utóbbi esetben pedig az előzetes kijentés folyományaképen ipso facto, az nem tesz lényeges különbséget. A mulasztó fél ugyanis épen ezt a kedvezőtlen joghatályt kívánja elenyésztetni, a midőn igazolással él. Az utóbb említett esetben az igazolás nem irányul ugyan közvetlenül az ítélet ellen, a mint nem is irányulhat hanem a mi vele egyértelmű, az ítéletből folyó joghatályt támadja meg, a mi