Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 21 folyt vételár felosztása tekintetében hozott elsőfokú sorrendi vég-1881: LX.t. cz. zésró'l kihirdetés utján, az ingatlanok vételárára nézve megállapi- 34. §. tott elsőbirósági kielégitési sorrendről pedig közszemlére való Felfolyamokitétel utján értesíttetnek a felek (119. és. 196. §§.). Ezekből dáskövetkezik, h. a biróság szabálytalanul jár el akkor, a midőn más végzéseket, pl. az előterjesztésre hozott végzést szóval hirdeti ki a feleknek, s habár az 1881 : LX. t. cz. 34. §-a második bekezdésének és az 1881: LIX. t. cz. 51. §-a második bekezdésének egybevetéséből, valamint a végrehajtási törvénynek a felfolyamodás egyes eseteire vonatkozó intézkedéseiből, úgymint pl. a 37.. 38.. 48.. 140., 165., és 186. §-okból nyilvánvaló, h. a felfolyamodások Írásban adandók be — tekintve mégis, h. a végzésnek kihirdetése esetében a biróság a feleket a felfolyamodás használatának módjára nézve tévedésbe ejti, mert eljárási törvényeinek, különösen pedig az 1881 : LIX. t. cz. 26. §-a második bekezdésére való tekintettel jogosult az a feltevés, h. a határozat épen a végből közöltetik kihirdetés utján a féllel, h. az ellen felebbviteli iogorvoslatát szóval is bejeledthesse, s tekintve, h. a biróság szabálytalan intézkedése által tévedésbe ejtett fél a törv. szerint őt megillető felebbviteli jogorvoslattól meg nem fosztható : mindezeknél fogva ki kellett mondani, h. tulajdonképeni végrehajtási eljárás során hozott végzések kihirdetése esetében a végrehajtási törv. 119. §-a esetén kivül sem utasítható vissza a szóval bejelentett felfolyamodás. (Kelt 1893. jun. 14. tartott teljes ülésből. Hitelesíttetett az 1893. jun. 14. tartott teljes ülésben. 2. szám polg. döntvény.) 13307. Marosvásárhelyi tábla : Abban az esetben, ha a végrehajtás folyamán hozott bírói határozatban a költségek a képviselő ügyvéd részére saját felével szemben megállapítva nincsenek, a képviselettel mbizott ügyvéd a fele részére megállapított költség tekintetében saját nevében külön felfolyamodással élni nem jogosidt. Indokok : Az 1867 : LIV. t. cz. 252. §-a a perbeli képviselőknek felszámított dijait tekintettel a teljesített munkára, mindkét fél irányában megállapítani rendeli, akár nyerte akár vesztette a fél a pert. Ennek alapján a Curia 1885. jan. 8. hozott 23. sz. polgári teljes ülési döntvényében kimondotta, h. „az ügyvédi dijak megállapítására vonatkozó határozat ellen a peres felek képviselői saját nevökben jogorvoslattal élhetnek". Ennek ellenkezője áll azonban abban az esetben midőn a végrehajtás folyamán a fél részére a költség megállapíttatik, az ügyvéd dija ellenben saját fele irányában nem. Mert mig előbbi esetben az ügyvéd a részére megállapított munkadíj tekintetében saját személyében van érdekelve s mint ilyen képviseltjével szemben e tekintetben önálló személynek tekintendő, — addig az utóbbi esetben a költség a