Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

18 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX.t. cz. hatáskör ellen emelt kifogása figyelembe vehető nem volt. (96. 30. §. jun. 25. 774/96. Végrehajtás 13300. Budapesti tábla : Felp.-t a végrehajtás mszüntetése megszűnte- iránt előterjesztett kereseti kérelmével elutasitani kellett, mert tése' az 1881 : LX. t. cz. 30. §-ának a) pontja értelmében a birói határozaton alapuló végrehajtás esetében a végrehajtás mszüntetésének csupán olyan ténykörülmény alapján lévén helye, a mely a határozat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után merült fel, felp.-nek ama kifogása, mély szerint alp. utazójától a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgált Ítélet hozatalát jóval megelőzően, a fizetés tekintetében időhaladékot nyert, s mely a dolog természeténél fogva a követelés iránt folyamatban itt perben volt volna érvényesítendő, ezúttal figyelembe vehető nem volt. (93. márcz. 23. 5073/93.) — Curia: Hhagyja (94. jan. 19. 6338/93. P. XXVII. 25.) 13301. Budapesti tábla: A felebbezési biróság Ítélete arra az elvi kijelentésre van fektetve, h. ha és mennyiben a kielégítési végrehajtást elrendelő végzés felfolyamodással meg nem támadtatott, nincs helye a végrehajtás korlátozásának azon az alapon, h. a végrehajtás elrendelése a vonatkozó Ítéletben megállapított marasztalás tartalmának és terjedelmének meg nem felel. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése azonban nyilván törvényellenes. Ugyanis a végr. törv. 1. §-ának a) pontja értelmében a végrehajtás elrendelésének alapját a perbirósági Ítélet képezi, nyilvánvaló tehát, h. a pernyertes fél végrehajtási joga csakis oly terjedelmű lehet, a minőnek azt az Ítélet mszabta ; továbbá, habár vita tárgyát nem képezheti az, h. ha és a mennyiben a végrehajtás elrendelése az Ítélet tartalmán túlterjedne, ez a sérelem a végr. törv. 34. §-a értelmében felfolyamodással orvosolható, de sem ebben a §-ban nincs kimondva és a 30. §. tartalmából sem következtethető az, h. a felfolyamodási perorvoslat használásának elmulasztása maga után vonná azt, h. az itélet rendelkezésén túlterjeszkedő végrehajtást rendelő végzés ellen a különben megengedett másnemű jogorvoslat s ekként, h. a fenforgó esetben a végrehajtás korlátozása, iránti kereset használható ne lenne. Minthogy pedig a 4944/91. sz. jogerős Ítélettel a három alp. : jelesen D. G. és a neje P. K., továbbá a néh. D. F. örökösei nem egyetemleges fizetésre köteleztettek, ennélfogva az 1868 : LIV. t. cz. 75. §-a értelmében is alp.-ek a marasztalási összeget csak aránylagosan vagyis xfa—Va részben tartoznak mtériteni, ennek ellenére azonban a végrehajtás az egész marasztalási összeg erejéig kéretett és rendeltetett el, s minthogy a marasztalási tőke és járulékai V2 része 107 írt 90 krt tesz ki, ezeknél fogva a végrehajtási jog csak az összeg stb. erejéig állhat fenn. (96. jan. 7. G. 82.)