Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

208 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875 : XXXVII. tatónak kifizetendő közforgalmú értékpapírra jogot csakis a betéti t. cz. könyv átadása mellett lehet szerezni; ennélfogva, tekintve, h. az 297- §• ahhoz való tulajdonjog az egyszerű átadás által mszerezhető, •— és Takarékpénz- tekintve, h. akár a tulajdon, akár a zálogjog mszerzéséhez már tán betét- maga a puszta átadás — a nélkül, h. a betétkönyv eredeti birkönyv. tokosának szóbeli engedménye szükséges lenne — elegendő, alp. nek azt a kifogását, h. mivel az A. a. betéti könyv B. Mór és társa nevére van kiállitva, azt B. Mór felp.-nek kézi zálogul át nem adkatta, annál is inkább figyelmen kivül kellett hagyni, mert a betéti könyvre vezetett alapszabályok 5. §-a szerint a betéti könyv előmutatójának a betéti összeghez való jogosultságát egyébként igazolni nem is szükséges. Alp. még azt vitatja, h. a betéti összeg kifizetésére azért nem kötelezhető, mivel a betevő B. Mór és társa a 2. a. becsatolt okirat szerint a betéti összeget alp.-nek a vele szemben fennálló követelése biztosításául kézi zálogul átengedte, s igy a kézi zálog fogalmánál fogva alp. a betéti összeget első sorban a betevő ellen fennálló követelésének kielégítésére forditani jogosult; minthogy azonban a betéti összeget a betéti könyv helyettesiti, s minthogy továbbá a betéti könyv birtokosa, a mennyiben a betevő a személyes felvétel jogát fenn nem tartotta, a betétösszeg felvételéhez feltétlen jogot nyert, alp.nek ezt az állítását figyelmen kivül hagyni s a betéti összeg kifizetésére való kötelezettségét megállapítani kellett. Hogy a betétösszeghez való jogot rendszerint a betéti könyv birtoka állapítja meg, kitűnik az 1881 : LX. t. cz. 80. §-ának rendelkezéséből is, mely szerint a takarékbetétekre csak az esetben lehet végrehajtási zálogjogot szerezni, ha a betéti könyv a foglaláskor mtaláltatott s arra a végrehajtás rávezettetett. Végre alp. azért kéri felp.-t keresetével elutasítani, mert azt állítja, h. a betevő ellen fennálló lejárt váltóbeli követelése erejéig a váltótorv. 108. §-a értelmében a mtartási jogot gyakorolni jogositott, s h. ezen jogánál fogva a betéti összeg kifizetésére nem kötelezhető; minthogy azonban a váltótörv. 108. §-a a mtartási jog gyakorlását csakis a váltóadós pénzére és csak az esetben engedi meg, ha az minden mhatározott rendelkezés nélkül jutott a váltóhitelező birtokába, a kereset tárgyát képező betéti összeg pedig a betéti könyv birtokosának, tehát nem a betevő B. és társa czégnek, hanem felp.-nek követelését képezi ; minthogy továbbá a takarékbetét nem rendelkezés nélkül, hanem azon rendelkezés mellett jutott alp. birtokába, h. azt a betéti könyv előmutatójának fizesse ki, s igy a mtartási jog gyakorlásához szükséges feltételek fenn nem forognak; ennélfogva alp.-t a mtartási jog érvényesítéséhez jogosultnak tekinteni nem lehetett, s őt, miután a betéti összeg mennyisége ellen kifogást nem emelt, a takarékpénztári betét, s