Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

12 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX.t.cz. egyszer, megosztva illeti meg ; 2. akkor, midőn egy napon székhelyére 27. §. visszatérés nélkül, egyik községből a másik községbe menve, különböző A végrehajtás községekben foganatosít végrehajtási cselekmény/, ugyancsak a bírósági költségei, végrehajtót az 1875: IX. t. cz. 5. §-ában mjelölt díjszabályzatban megállapított fuvardíj megosztva illeti meg. Indokok : Arra nézve h. mit számithat fel a bírósági végrehajtó napidíj és fuvardíj czimén, az 1871 : LI. t. cz. 25. §-a és az 1875 : IX. t. cz. 5. §-a az irányadó. A törv. eme szakaszai szerint a bírósági végrehajtót a bíróság székhelyén kivül teljesített eljárásoknál 2 frt napidíj és a törvényszéki elnök által megállapított díjszabályzatban mhatározott fuvardíj illeti meg. Az 1875 : (IX. t. cz. 4. §-ának második bekezdése a bírósági végrehajtót arra korlátozza, habban az esetben, ha ugyanazon helyen és idó'ben több végrehajtást teljesít, a napidijat és utazási költséget csak egyszer számithatja fel, mely a végrehajtást szenvedő' felek között egyenló'en osztatik meg. Az idézett törvényszakasz ezen rendelkezéséből, nevezetesen annak szövegezéséből azonban nem lehet alaposan arra következtetni és azt feltenni, h. tehát az ettől különböző abban az esetben, ha a végrehajtó ugyanazon napon székhelyétől távol, több különböző helyen teljesített végrehajtást, napidiját s h. ha egy napon székhelyére visszatérés nélkül egyik községből a másikba menve, különböző községekben foganatosít végrehajtást, fuvardija külön-külön osztatlanul felszámithatja. Mert az 1871 : LI. t. cz. midőn a bírósági végrehajtó dijainak viselését a felekre hárította, (6. §.) egyúttal ugyanazon törvényben meg is határozta e dijakat és sem abban a törvényben, sem az ezt módosító 1875 : IX. t. cz.-ben és az eme törvényeket kiegészítő 31158/91. sz. igazságügyminiszteri rendeletben nem foglaltatik a fennebb érintett feltevésnek mfelelő, vagy ezzel hasonló értelmű rendelkezés, ilyennek hiányában pedig puszta következtetés alapján a törvénynek olyan értelmet nem lehet tulajdonítani, mely a felekre terhesebb vagy épen kivételes fizetési kötelezettséget ró. Kizárja ez értelmezést a törv. czélzata is. Ugyanis az 1875 : IX. t. cz. §-ának 3. és 4. bekezdése azzal az indokolással vétetett fel a törvénybe, h. a felek biztosítva legyenek a végrehajtási költségek szükségtelen szaporítása ellen. De a napidíjra nézve kizárja ez értelmezést az 1871 : LI. t. cz. 25. §-a is, a mely szakasz félremagyarázhatlan módon kiemeli, h. a bírósági végrehajtót a székhelyen kivül teljesített „eljárásoknál" 2 frt napidíj illeti meg. Ez a törvényhely egymagában sem logikai, sem nyelvtani értelmezés szerint nem hagy kétséget arra nézve. h. a bírósági végrehajtót, tekintet nélkül a végrehajtási cselekményekre, ha ezek egy napon teljesíttetnek, csakis egy napidíj illeti meg. Ugyanis az idézett törvénynek ama kifejezése, h. nem egy, hanem több végrehajtásról tesz