Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 13 említést, továbbá az, h. nem az egyes eljárásokat, hanem egy-1881: LX. t. cz. általán „eljárásoknál" szabja meg a 2 írt napidijat, kétségtelenné 27. §. teszi, h. a törvényben foglalt szövegezés szerint a napdijra való A végrehajtás jogosultság nem az eljárások számától, vagy ezeknek egymástól költségei. való különböző' helyétől, hanem kizárólag attól feltételeztetik, h. az eljárás vagy eljárások a biróság székhelyén kivül teljesíttessenek. Végül kizárja az érintett értelmezést a napidíj fogalma is. Ugyanis napdij fogalma alatt akár kárpótlást értsünk azokért a rendkívüli kiadásokért, melyek az által merültek fel, h. a kiküldött lakhelyétől távol teljesít hivatalos eljárást, akár pedig napszakra beosztott szolgálatért járó javadalmazást, okszerűen következik az, h. első esetben a kárpótlást, második esetben pedig a díjazást egyedül arra az egy napra és csak egyszer követelheti a végrehajtó, a mely napon a biróság székhelyétől távol volt, illetve a mely napon — tekintet nélkül a cselekmények számára — székhelyétől különböző helyen foglalkozott. A fuvardíjra nézve pedig általános érvényben levő szabály az, h. birósági alkalmazott fuvarköltséget csakis a tényleg tett utazásért számithat fel. H. ez általános szabály a birósági végrehajtókra nézve is érvényes, e mellett szól az 1875 : IX. t. cz. 5. §-ának az a rendelkezése, mely a birósági végrehajtók fuvardiját már előre külön díjszabályzatban megállapítani rendeli, mely intézkedéssel a netaláni visszaélések elejét venni kívánja. Való ugyan, h. az idézett szakasz a bir. végrehajtó székhelyétől, mint kiindulási ponttól kezdve rendeli el annak díjszabályzat által leendő megállapítását, h. a végrehajtó fuvardíj fejében mennyit számithat fel, ámde ez intézkedésnek magyarázata feltalálható abban, h. a törv. e díjszabályzat által csupán a rendszerinti esetekre kivánt előre gondoskodni, ama rendkívüli esetekre azonban nem terjeszkedett ki, midőn a végrehajtő a székhelyről távozva visszatérés nélkül több községben teljesít végrehajtást és pedig azért nem, mert tekintettel a községek és puszták nagy számára s ezeknek egymástól való különböző távolságára, különböző utakra, útirányokra, sőt utazási eszközökre, olyan díjszabályzatot összeállítani alig lehetne, mely minden eshetőséget előre felkaroljon, fenn kellett tehát hagyni abirósági végrehajtó részére aztajogot, h. ilyen esetben székhelyétől számított fuvardíjon felül távolságméret szerint felszámíthassa azt a fuvardijat, mely a valóságban mtett utazásnak mfelel. De. h. az érintett általános szabály a birósági végrehajtókra is alkalmazandó, a mellett szól az 1875 : IX. t. cz. 4. §. utolsó bekezdésének ama rendelkezése is. h. a birósági végrehajtó nem számithat fel fuvardijat akkor, ha az utazás a fél alkalmatosságán vagy költségén történt. Ebből a törvényes rendelkezésből és az 1875. szept. 10. 26020. sz. a. kiadott igazságügyiminiszteri rendelet 25. §-ának abból az