Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

142 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII ha a segéd kötelességének teljesítését makacsul mtagadta vagy t. cz. munkanapon át főnöke akarata ellenére igazolatlanul szünetel, 59- §• vagy ha kötelességének teljesítésére képtelen. A fellebbezési biElbocsátás róságnak tényállásában azonban nincsenek megállapítva olyan feim°ndasncl- ténykörülmények, a melyek a felp. irányában a törv. által mjelölfc ezen felbontási esetek fenforgását igazolnák. A felp. által létesített üzleti forgalom eredménye is csak bizonyítási adatul szolgálhatott a szolgálati szerzó'dés felbontására okul szolgáló tényeknek megállapításánál, azt azonban, h. mennyiben szolgálhat az bizonyítékul, a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. szerint szabadon mérlegelhette. További panasza az alp.-nek az, h. még az esetben is, ha a felp.-nek a szolgálatból történt elbocsátása jogos ok nélkül történt, az alp. nem kötelezhető' az A-/, a. szerződésben mhatározott egy évi felmondási időre kijáró egész illetménynek azonnali mfizetésére, hanem marasztalhatóan csakis a minden hónapban esedékes részletekre mondhatók ki. Ez a panasz sem alapos, mert az ipartörv. 97. §-nak rendelkezéséből, a mely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményére nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van megállapítva, másfelől pedig ki van mondva, h. a segédek ezt az illetményét a főnök a szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, h. a segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törv. alapján végkielégítésül feltétlenül megilletvén, az elbocsátás tényével azonnal esedékessé válik stb. (97. jan 7. I. G. 346/96.) 13515. Budapesti VI. ker. jbg. : Felp. üzletvezetői 780 frt. évi fizetésének a három havi felmondási időre esedékes részéből hátralékos 162 frt 50 krt helyezte kereseti követelésbe az alapon, h. alp. csak 1893. jun. 15. mondott fel neki három hónapra s fizetését mégis csak jun. végéig adta ki neki. Két hónap és 15 napra járó fizetésével tehát adósa maradt. Alp. Sz. B. E. A. tanuk eskü alatt tett egybehangzó vallommásával beigazolta, h. eladván gyárát, jog utódja felp.-t üzletvezetői minőségében tovább is alkalmazta, korábbi fizetése mellett, h. tehát felp. az általa vitatott felmondási időre, vagyis 1893 : július 1-től szept. 16-ig fizetését mkapta. Miután felp.-nek üzletvezetői állása után járó fizetése alp.-nek jogutódja által felmondási időre kifizettetett, a gyár tulajdonosának személyében történt változás pedig nem jogosítja őt fel arra, h. kétszeresen helyezze követelésbe ugyan azonidőre járó fizetését, annál kevésbé, mert felp. korábbi állását el sem veszítette s mint üzletvezető a gyárnál továbbra is alkalmazásban maradt : felp.-t a keresetbe vett