Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

Tulajdonjog, soha meg nem akadályozták s tőlük a birtokot soha nem köveRosszhisze- telték. Alp. tehát birtoklásának jogczimét kimutatta s ezen birtoklást müségnem vé-fo\-p. js tűrni tartozik, mert a telekkönyv csak a jóhiszemüleg szerzett delmeztetik a j0g0kat védi, holott felp. és jogelődei tudomással lárván a megelőző tkv. által. e\a^ásról, jóhiszemű szerzőknek nem tekinthetők. Ezen körülmény bizonyítására szolgál: 1. az a tény, h. alp. és jogelődje ezen ingatlant már a második eladást megelőző évtől kezdve mai napig háborítatlanul birtokolják; 2. h. felp. jogelődei, daczára, h. ezen ingatlant a szerződés szerint megszerezték, ezt soha maguknak nem követelték, a mit a kihallgatott tanuk igazolnak; 3. hogy a felp. által felmutatott szerződésbe alp. állítása szerint csak tévedésből jutott be a per tárgyát képező kert, a mely alp.-i állítást Miók Mária és Miók Konstantin tanuk igazolnak, felp. pedig meg nem czáfolt; 4. h. felp. a neki jóhiszeműsége tekintetében is felajánlott esküre nézve nem nyilatkozott s igy az alp.-i kérdőpontokban foglaltakat hallgatólag beismerte. (93. márcz. 18. 2724/93.)• — Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatott helyben megfelelő indokai alapján és azért, mert felp. nem tagadta, tehát beismerte alp.-nek azt az állítását, a melynek igaz volta különben is a csiklovabányai 811. sz. telekjegyzőkönyvben B) 5. és 6. sorszám alatt eszközlött bejegyzésekből kitűnik, h. felp. a kereseti ingatlant jogelődjeitói, névszerint 0. A.-tói és ennek férje 0. L.-től nem visszterhes jogügylet mellett, hanem ajándékozás, illetve örökség utján szerezte. Ezek szerint felp. részben mint örökös és részben, mint megajándékozott jogelődjeinek azt a tényét, a mely szerint ezek a kereseti kertnek mini őket nem illető ingatlannak békés birtokában alp.-t illetve ennek jogelöiíjét hosszú időn át tűrték, magára nézve is kötelezőnek elismerni tartozik és ebből az okból a kereseti ingatlan tekintetében harmadik jóhiszemű szerzői minőséggel nem védekezhetik. (1895, jan. 22. 10,697/93.; 12256. Debreczeni tábla: Felp. K. J. kihallgatása alkalmával bemutatott NB. a. okmánynyal bebizonyította azt, h. a per tárgyát képező havas 1844. évi máj. 9. napján K. J.-ra mint örökség szállott: a C. okirattal, melyet M. I. mint tanú irt alá, az is bebizonyíttatott, h. ugyanezt a havast 1859. ápr. 4-én K. J. 800 frt vételi árért felp.-nek és férjének Gy. J.-nak eladta; az E., F. G. H., I. és K. alatti okiratok, valamint B. E., B. J. és M. I. vallomása azt is kétségtelenné teszik, h. a per tárgyát képező havas 1859. ápr. 4. napjától jelenig szakadatlanul a felp. és Gy. J. rendelkezése alatt állott s használatukban állott volt. tehát a telekkönyvi helyszínelés alkalmával is ezek voltak tulajdonosok és tettleges birtokosok. Ezekből folyólag, a mennyiben, M. I. ennek a havasnak a telekkönyvi helyszínelt's alkalmával sem tulajdonosa, sem