Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 55 birtokosa nem volt.,'' az is megállapítható, h. az a telekkönyvi felvétel, Tulajdonjog. mély szerint ennek a havasnak tulajdonosául M. I. jegyeztetett he, Rosszhiszenyilván teres volt. Ez a téres telekkönyvi felrét el jogok forrása nem müség nem vélehetvén, nem jogosíthatta fel M. L-t arra, h, erről a tulajdonát delmeztetik a nem képező vagyonról III. r. álp., vagy bárki javára ajándék tkv- altalczimén jóhiszemüleg s érvényesen rendelkezhessék, következőleg az is kétségtelen, h. ha valóban rendelkezett is M. I. III. r. alp. javára, ez a rendelkezés a M. I. részéről érvénynyel nem birhat. Minthogy azonban az esetre, ha III. r. alp., ezután pedig II. és I. alp. a maguk részérói teljesen jóhiszemüleg jártak volna el, s jóhiszeműségüknél fogva a telekkönyvi állásra hivatkoznának, a M. I. részéről érvénytelen jogügyletből nyilvánkönyvi jogokat mégis érvényesen szerezhették volna: jelen ügy elbírálására az vizsgálandó meg, h. vajon alp.-ek nyilvánkönyvi jogukat a maguk részéről jóhiszemüleg szerezték-e s ebből folyólag a nyilvánkönyvi állásra sikerrel hivatkozhatnak-e ? A fentebbiek szerint kétségtelenül megállapított tény, h. a per tárgyát képező havast 1859. ápr. 4. óta szakadatlanul a M. I. által III. r. alp. részére kiállított ajándékozási okirat keltének idejében is a jelenig felp. és Gy. J. bírták; valamennyi tanú vallomása szerint felp.-nek és Gy. J.-nak ez a birtoklása, sőt tulajdonjoga is a Tavaszvölgyön köztudomású volt. következőleg alp.-ek erről, valamint arról is, h. M. I. e havas fölött nem rendelkezhetik, annyival inkább értesülhettek és bizonyára értesültek is, mert B. F. tanú által erre külön is figyelmeztetve lettek. Annak az ajándékozási okiratnak eredetijét, melyet M. I. III. r. alp. részére kiállított, melyet felp. hamisnak nyilvánított s melyről annak állítólagos szerkesztője D. A. semmit sem tud, alp.-ek felp.-éknek ismételt felhívására is állandóan vonakodtak felmutatni s az is tény, h. az emiitett okmányban az is mondatik, h. III. r. alp. a szóban forgó havast birtokába veszi, a birtokba vételre nézve soha semmi kísérletet nem tett, ez iránt viszonkeresetet alp.-ek jelen perben sem támasztanak s a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezését is jóval az okirat kelte után s abban az időben, a mikor M. I. már nem élt. eszközölték ki. A per tárgyát képező havas értéke a megejtett becslés szerint középárban 1500 frtra tehető s II. r. alp. III. r. alp.-tol azt a havast 80 írtért, I. r. alp. II. r. alp.-től pedig 200 frtért, tehát oly árért vásárolták meg, mely a birtok valódi értékétől nagyon távol áll. Mindezek a jelen per adataival teljesen bebizonyított tények egyáltalában nem alkalmasak arra, h. ezekből alp.-ek jogszerzésének jóhiszeműsége okszerüleg következtethető legyen, sőt teljesen elegendő alapot szolgáltatnak annak megállapítására, h. alp.-ek vitatott jogaik megszerzése és tulajdonjoguknak nyilvánkönyvi bekebeleztetése körül teljesen rosszhiszemüleg jártak el.