Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

560 S( IMMÁS ELJÁRÁS Sommás eljá fél megesketésének mellőzésére (1893 : XVIII. t. cz. 98. és 91. §-ai), a rás. fellebbezési bíróság azt a vitatott körülményt nem is méltathatta, 98. §. mivel alp. a felebbezési tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvek, A félnek^ eskü \\\eive a felebbezési biróság Ítélete szerint a felebbezési eljárás alatti kihall- soran azt a körülményt fel sem hozta. A felülvizsgálati költségek gatása. kölcgönga mszüntetése az 1893 : XVIII. t. cz. 229. §.. illetve az 1881. LX. t. cz. 98. §. rendelkezésén alapul. (96. szept. 15. I. G. 159.) 13127. Curia: Nem alapos alp.-nek az alaki jogszabály helytelen alkalmazást tárgyazó panaszuk. Az e tekintetben fel hozottak ugyanis, h. t. i. felp. eskü alatt oly ténykörülményre hallgattatott ki. melyről tudomással nem bír. h. alp.-ek eskü alatti kihallgatása mellőztetett, h. a kihallgatott felp.-i tanuk bizonyítékot nem szolgáltattak. P. K.-né pedig, mint felp. nagynénje érdekelt, figyelembe nem vehetők : mert a fellebbezési bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyvvel meg van czáfolva alp.-nek az az állítása, mintha felp. nem közvetlen tapasztalatán alapuló tényre nézve lett volna eskü alatt kihallgatva; továbbá mert az 1893 : XVIII. t. cz. 96. §-ának második bekezdése értelmében, az esetben, ha a bizonyítandó ténykörülményről csak a bizonyitó félnek van közvetlen tudomása, ezt a biróság az ellenfél beleegyezése hiányában csak akkor bocsáthatja esküre, ha oly ténykörülmények forognak fenn, a melyek a bizonyitó fél vallomásának valóságát támogatják, minthogy azonban a felebbezési bíróság, — mint ezt ítéletében kifejtette és indokolta —• alp.-ek vallomásában foglalt ténykörülményeket valószínűnek nem találta, helyesen alkalmazta az alaki jogszabályt, midőn alp.-ket esküre nem bocsátotta, ebből következően alp.-ek saját eskü alatti kihallgatásuk mellőzését jogosultan nem panaszolhatják : végül, mert özv. P. K.-néra nézve őt a tanuságtételtől kizáró törvényes ok nincsen, s az ő, valamint a többi tanuk vallomásának szabad mérlegelésére az 1893 : XVIII. t. cz. 64. §. értelmében a biróság jogosult volt, az okok pedig, melyek az Ítéletben nyilvánuló mgyőződését előidézték, tüzetesen elő vannak adva. (95. okt. 2. II. G. 39.) * 99. §. 13128. Curia: A felebbezési biróság Ítéletében igazoltnak vette, h. a személyes mjelenésre idézett íelp. az 1896. jan. 17. napjára kitűzött tárgyalásról ok nélkül maradt el, ezt a körülményt pedig az 1893 : XVIII. t. cz. 38. §. alapján az ügy állásához mérten akképen mérlegelte, h. az állítólagos közösülésnek ideje meg nem határozható s h. az a körülmény, vájjon alp. a fogamzási időben közösült-e felp.-sel ? beigazoltnak nem tekinthető. Való ugyan, h. az 1893 : XVIII. t. cz.-nek a felebbezési biróság Ítéletében felhívott 38. §. értelmében a biróság belátása szerint itéli meg annak a körülménynek a per eldöntésére való befolyását, ha a személyes