Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 553 13119. Curia: Az alp. által viszonkeresetileg érvényesített Sommás eljátételek elutasítása ellen felhozott az a panasz, h. a felebbezési rás. bíróság mellőzte az alp.-nek eskü alatti kihallgattatásának elren- 95. §. delését. figyelembe nem jöhet, mert sem az ítéleti tényállásban, A félnek eskü sem az S. E. 197. §. szerint e tekintetben egyedül bizonyítékul olatti kihallszolgálható e tárgyalási jegyzőkönyvvel, vagy a fél által a gátasa. jegyzőkönyvhez leendő melléklés végett kiállítható külön irattal nincs tanúsítva, h. az alp. saját eskü alatti hihallgattatásdt kérte volna, a S. E. 95. és 96. §§. rendelkezései értelmében pedig a bíróság hivatalból nem köteles a félnek eskü alatti kihallgattat ás át elrendelni. (96. jun. 16. I. G. 82.) * 13120. Curia : Helyt kellett adni a felp. által felülvizsgálati kérelmében felhozott panaszok közül annak a panasznak, mely a fellebbezési bíróság tényállását annak eljárási jogszabály megsértésével történt megállapítása miatt azon okból támadta meg. mert bizonyítékul fogadta el az alp.-nek olyan vallomását, a melyet ez nem teljes tartalmára, hanem annak csak egyes kiszakított részére nézve erősített meg esküjével. A felebbezési bíróság ugyanis a tárgyalási jegyzőköny tanúsága szerint az alp.-nek eskü alatti kihallgattatásának elrendelését, védekezései álláspontjára tekintettel ugy a kereseti adóslevélnek általa tagadott valódiságára, mint az azzal tanúsított kölcsönügylet létrejöttének körülményeire nézve szükségesnek találta, esküre azonban az alp.-t vallomásának már nem mindkét ténykörülményre tett állításaira, hanem azok közül csak az utóbbira bocsátotta. Kétségtelen az. h. a bíróság a S. E. 95. és 96. §-ai szabályainak szem előtt tartásával, a S. E. 64. §-a szerint szabad mgyőződése szerint állapítja meg, h. a perbeli fél bocsátható-e kivett vallomásának esküvel való megerősítésére, azonban ebbeli mgyőződését egyedül a vallomásnak a per egyéb adataival is tanúsított hitelt érdemlőségéből meríthetvén, annak megalkotásánál köteles a vallomást annak teljes tartalma alapján mérlegelni. Következőleg a mennyiben a vallomásban foglalt némely lényeges ténybeli állítás valósága iránt kétsége merül fel, s e miatt a a vallomást annak teljes tartalmára nézve esküvel megerősithetőnek nem tekinti, mfejthetlen ellenmondásba jut akkor, a midőn a vallomás másik részét mégis bírói mgyőződésének megalkotására alkalmasnak találja. Ebből szükségképen következik, h. a bíróság a felet csakis vallomásának egész Unyeg.es tartalmára, ha annak hitelt érdemlősége iránt kétsége nincs, bocsáthatja esküre, vagy pedig egyáltalán nem bocsáthatja vallomásának esküre/ eiiló megerősítésére, de nem tagolhatja szét a félnek a maga teljességében mérlegelendő vallomását az egyes ténybeli állítások hitelt érdemlősége szempontjából olyképen. h. az esküre bocsátást csak egyes ténybeli