Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

526 SOMMÁS ELJÁRÁS Sommás e\\á-vehető fim/elembe és mert az 1893 : XVIII. t. ez. 54. §-ában felsorolt pás. esetek, melyekben a bíróság a mulasztás következményeinek ki50- §• mondását megtagadni tartozik, nem forognak fenn. (95. jun. 7. D. 277.) 54. §. 13075. Kolozsvári tábla : A tsz., mint felebbezési bíróság a Mulasztás. jbgnak, az e]sg érdemleges tárgyalás elmulasztása okából alp. marasztaló Ítéletét feloldotta s a mulasztás törvényes következményeinek kimondását megtagadta. Tekintve h. eme végzés a felfolyamodással élő alp.-re nézve sérelmes nem lehet, felp. pedig, a ki ezt sérelmezhette volna, felfolyamodással nem élt ; tekintve továbbá, h. az alp. által szintén sérelmezett az a további körülmény, h. a tsz., mint felebbezési bíróság további eljárást és Ítélethozatalt nem rendelt, azért nem kifogásolható, mert a mulasztás következményei kimondásának mtagadása az 1893 : XVIII. t. cz. 54. §. 1. pontjára alapíttatván, ily esetben ennek a §-nak 6-ik bekezdése értelmében, a per szünetelése áll be ; végül tekintve, h. az a körülmény sem lehet sérelmes az alp.-re, h. a perköltség tekintetében intézkedés nem történt, mert a fentebb idézett törvény 108. §-ának rendelkezéséhez képest a perköltség iránt csak az Ítéletben teendő intézkedés, a tsz. pedig Ítéletet nem hozott ; mindezeknél fogva a tsz., mint felebbezési bíróságnak végzése hhagyandó volt. (95. II. H. 2. sz.) 58. §. 13076. Curia : I. r. alp. csődtömeggondnok felülvizsgálati Beismerés, kérelmét a S. E. törv. 195. §-nak a) pontjára, is alapítva, főleg azt panaszolja, h. a felebbezési bíróság, annak ellenére, h. az 1. r. alp.-nek a beperesitett követelés tekintetében, az elsőbiróság előtt személyesen tett beismerését az 1881 : XVII. t. cz. 26. §-nak engedélyénél fogva kifogás alakjában megtámadta, ennek figyelmen kívül hagyásával azt mondta ki, hogy e beismerés joghatályát a felebbezési eljárásban is megtartotta. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése nem bir ugyan alappal, mivel a csődtömeggondnok a közadós jogcselekményét kifogás alakjában is megtámadni jogosult lévén, az alakszerűén előterjesztett mtámadási kifogás, ha az kellő helyen és alakban felhozatott volna, figyelembe veendő nem volt volna, ily alakszerű kifogás azonban a felebbezési eljárásban elő nem terjesztetett, mert habár az I. r. alp.-nek az elsőbirói ítélet mhozatala után történt csődbejutása, következtében a tömeggondnok a felebbezésben azt a jogügyletet a melyre a közadósnak előző beismerése vonatkozott, mint valótlant a jogügylet magában foglaló törvény tartalma és keletkezési ideje valóságának tagadásba vételével meg is támadta, a felebbezésben előterjesztett eme kifogás az S. E. törv. 149., 152. §-ainak rendelkezésére tekintettel csak anyiban lehetett volna figyelembe vehető, ha az a 152. §. rendelkezéséhez képest a fé-