Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 37 igazolatlan maradt keresetükkel elutasítani kellett. (92. nov. 15. Tulajdonjog. 3823.) Kassai tábla: Az 1888: XIX. t.-cz. 1. §-a szerint a halásza, joga Halászati a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi és q meder tulajdonosát jog. illeti, az 1885: XXIII. t.-cz. 4. §-a szerint pedig a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatlan alkatrésze, ezt pedig alp. nem vonta kétségbe, h. felp.-ek parti birtokosok. Ezen jogszabály alól a tényleges állapot és a jogfolytonosság méltatásánál fogra a felhívott törv. 3. §-a kivételt tesz azokra nézve, a kik oly vizterületen, a melynek medre tulajdonukat nem képezi, a törv. hatályba lépésekor a halászati jogot gyakorolták, ha ezen jogokat bejelentik és ennek folytán jogosultságukat kimutatják. Ezen törv.-szakasz határozott rendelkezése szerint tehát a nem medertulajdonosok által támasztott halászati igény érvényesítésének első feltétele a tényleges gyakorlat, vagyis az, h. az igénylő a halászati jognak a halászatról szóló törv. hatályba lépésekor tényleges gyakorlatában legyen, a miből következik, h. oly halászati jogosultság, a mely régibb törv.-ek alapján vagy más jogczimen a medertulajdonostól különböző más harmadik személyeket idegen vizterületen illette, ha az nem gyakoroltatott a medertulajdonos javára, elenyészett. Kérdés és eldöntés tárgyát tehát az képezi, vajon az idézett törv. 3. §-ában megállapított kivétel nyerhet-e alp.-re nézve alkalmazást ? Alp. azonban azt, h. ő a határban levő összes vizekben a halászati törv. életbe léptekor a kizárólagos halászati jogot gyakorolta, felp.-ek határozott tagadása ellenében nem bizonyította, a mennyiben az általa beterjesztett 27. és 3'/. a. szerződésekből csak az tűnik ki, hogy ő a halászatot 1878. és 1879. években bérbe adta, de alp. arra nézve, h. ő az 1880. évben végrehajtással befejezett úrbéri birtokszabályozás után, főleg pedig a halászati törv. hatályba lépésekor is felp.-ek vízterületein a halászati jogot gyakorolta volna, semminemű bizonyítékot nem szolgáltatott. De alp. a halászathoz való jogosultságát sem mutatta ki, mivel nem igazolta, h. a halászati jogot az úrbéri birtokrendezési eljárás folyamán egyezségileg vagy itéletileg maga részére fentartotta volna, fentartás hiányában pedig a birtokrendezéskor kiosztott földbirtok teljes és igy uri szorgalmaktól ment talajdont képez. A halászati törvénynek alp. által hivatkozott 7. §-a jelen esetre nem alkalmazható, mert ezen szakasz azon esetről rendelkezik, midőn a nem medertulajdonos részére a halászati jog ugyanezen törvény 4. és 5. §§. értelmében már jogérvényesen megitéltetett, itt pedig, minthogy a halászati jog tulajdona iránt támadt jogvita még jogérvényesen eldöntve nincsen, ez az eset fen nem forog. (1894. jan. 8. 367. sz. a.) — Curia: Az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva és még azért hagyatott helyben, mert az 1885: XXIII. t. cz. 4. §-a, mely szerint a parti birtokos