Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

38 DOLOGI JOGOK. Tulajdonjog, tulajdonát a part és meder is képezi, korlátozva van ugyanezen törvényHalászati czikk 22. §-ának azzal a rendelkezésével, h. a halászatra nézve a fenjog. álló jogszabályok irányadók. Az 1888: XIX. t. cz. 1. §-ának intézkedése pedig csak általános szabály, melynek ellenében a 3. §-ban az a kivétel van meghatározva, h. a kiket a halászat joga eddig illetett, azoknak joga bejelentéssel fentartható s csak abban az esetben enyészik el, ha a bejelentés elmulasztatott. Tekintve tehát, h. a halászati jog ugy az 1885 : XXIII. vízjogi törvény, mint az 1888 XIX. halászati törvény hatályba léptekor földesúri jogként állott fent és h. ezt a volt úrbéri birtokosok meg nem szerezték s h. a földesúri birtokosok a törvény által meghatározott időn belül közigazgatási uton joguk fentartását eszközölték: ezeknél fogva felp.-ek tulajdonjoga minden alapot nélkülöz. (1894. decz. 4. 8148 94.) 12227. Curia: Az 1885 : XXIII. t. cz. 4. §-ának az a rendelkezése, h. a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona, ugyanezen törvény 22. §-a által van korlátozva, mely szerint a halászatra nézve a fenálló jogszabályok irányadók. Ezen jogszabályok szerint a halászati jog a volt földesúri birtokost törvény szerint a határbeli vizeken az úrbéres birtokosokkal szemben kétségtelenül illeti: s miután ezen jogát az 1888 : XIX. t. cz. 3. §-ának megfeleló'en az illetékes közigazgatási hatóságnál bejelentette, ez csupán annálfogva, h. a lakosok is — habár jogczim nélkül — halásztak, elenyészettnek nem tekinthető. (95. jan. 29. 10,456/94. P. XXX. 5.) 12228. Curia: Az urbériség fen állása idejében a halászati jog kizárólagosan földesúri jogot képezett és az úrbéri viszonyok rendezésére vonatkozó törvények oly intézkedést vem tartalmaznak, melynél fogva a halászati jog is úrbéri pernek tárgyává tétethetett volna. Ugyanazért a halászati jog földesúri jogként fenmaradt a határbeli összes vizeken, a határ úrbéri rendezésének bejegyzése után is, tekintet nélkül arra. h. a földesúri birtokos az úrbéri rendezési perben ezen jogának fentartása iránt nyilatkozott-e vagy sem. Jelen esetben pedig felp.-nek ezen joga később keletkezett törvények és ténykörülményeknél fogva nem enyészett el, mert: az 1885: XXIII. t. cz. 4. §-ának az a rendelkezése, h. a folyam medrének tulajdona a part tulajdonosát illeti, korlátozva van ugyan ezen törvr 22. §-ának azon meghatározásával, h. a halászat jogánál: gyakorlására nézve az addig fenállott jogszabályok irányadók. Az 1888: XIX. t. cz. 1 §-ának intézkedésével szemben pedig kivételt képez ugyanezen t. cz. 3. §-ának rendelkezése, mely szerint azok, kiket a halászati jog ezen törv. hatálybalépésekor megilletett, jogositva voltak ezen jogukat a kiszabott határidő alatt bejelentéssel fentartani. Tekintve tehát, h. alp.-ek nem is állítják azt, h. ők a halászati jogot felp.-től. kit az törvénynél fogva illetett, megszerezték