Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

36 DOLOGI JOGOK. Tulajdonjog Halászati jog. jogosultság kim /itatására a 20 évi birtoklás csak egyik bizonyítási módként és más bizonyíték hiánya esetére van a hivatkozott §. utolsó bekezdésében foglalt ezen kijelentéssel „elegendő az is" felvéve. A jelen esetben felp.-ek nyíltan beismervén, h. a redovai halászati jog a redovai közbirtokosság tulajdonához tartozott, h. azt felp.-ek sem az úrbéri rendezés alkalmával, sem más magánjogi szerzési módon meg nem szerezték, alp. közbirtokosság halászati jogosultsága már a felp.-i ezen beismerés által igazolást nyert és más bizonyítási mód és igy a 20 éves birtoklás kimutatása alkalmazásának szüksége tehát fenn nem forog. Minth. pedig alp. közbirtokosság, a felp.-ek beismerése szerint is a tulajdonát képezett halászati jogot a törv. 3., 4., 5. §§. értelmében bejelentve fentartotta. addig, mig felp.-ek alp. közbirtokosságtól mint a 4., 5. §§, értelmében jogosítottak, a halászat jogát ugyanazon törv. 7. §-ában foglalt kijelentéshez képest meg nem szerzik, csupán azon okból, mert part- és meder-tulajdonosok, a halászati jog gyakorlatára nem jogosítottak. Ezek mellett nem volt figyelembe vehető' felp.-eknek azon érvelése, mely szerint ők a I). a. bérlevél bizonyítása szerint szintén gyakorolták volna a halászatot, miután ezen D. a. alp.-i részről ugy tartalma, mint alaki tekintetben s azért is kifogásoltatott, mivel azt az állítólagos bérlő alá sem irta és mert azon beismerésükkel szemben, h. a halászati jog a közbirtokosság földesúri jogú tulajdona volt, mit felp.-eknek el nem idegenitvén, felp.-ek netáni gyakorlata jogszerűnek sem tűnik fel, annál kevésbé, mivel a közbirtokosság a 2—6. csatolmányok szerint 1879—1880. évekből mutatván fel halászati joga gyakorlatára vonatkozó bizonyítékokat, felp.-ek gyakorlata a törv. életbe léptetését megelőző 20 évre ki nem terjed, miből folyólag az e tekintetben különben is perrendellenesen ajánlott főeskü általi bizonyitásnak helye nem lehet; de nem volt alkalmazható a felp.-ek által felhivott tanuk kihallgatása sem, miután az ügy érdemét felp.-ek beismerésével szemben nem érinti és különben is a felhivottak felp. társak lévén, tanukként is nem szerepelhetnek. Ugyancsak feleslegesnek tűnik fel és alp. közbirtokosság elismert tulajdonjogát nem érintheti a felp.-ek által javaslatba hozott helyszini szakértői szemle alkalmazása annálfogva is, mivel ezen helyszini szemle azon kérdés felderítésére irányulna, h. felp.-ek mennyiben partbirtokosok ? ezen körülmény pedig az alp. közbirtokosság tulajdonául felp.-ek által is elismert és a közbirtokosság által a felhivott törv. 4., 5. §-ai szerint fentartott halászati jog tulajdonjogával szemben döntőnek a 3. §. rendelkezése szerint nem tekinthető. Felp.-ek az előadottakhoz képest nem bizonyítván, h. a közbirtokosság tulajdonát képezett halászati jogot megszerezték és h. igy a halászati jog a felhivott törv. 7. §-a értelmében a meder tartozékává vált volna,