Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

364 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes ideigl. törv. szab. 16. §-a értelmében az özvegyi jog mszoritását örökösödés, a leszármazó egyenes örökös követelheti, mivel felp. utasíttatott Özvegyi jog. perre, ez iránybani védekezését alp. elleniratában előterjesztetni jogosult, só't mivel azt előbb elő nem terjeszthette, az ott előadva is figyelembe veendő: tekintve továbbá, miszerint örökhagyó özvegye és örököse között vérszerinti összeköttetés nem létezik s a vagyonnak közszerzeményi minősége vitatva sincsen, felp.-nek özvegyi tartása korlátozandó, még pedig az Ítélet rendelkező részében megállapított összegre s az örökös által évenkénti jövedelemből fizetendőleg azért, mert a közjegyző által 1S92. nov. 12. felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak tanúságaként peres felek a hagyatéki leltárt jóváhagyólag elfogadták, abban pedig tiszta hagyatékul 29721 frt 13 kr. állapíttatott meg s annak fele, melyre felp. özvegyi joga kiterjedhet. 14860 frt 55V2 krt tesz ki s az ;i törv. által megállapított 6°/„-kal kamatoztatva olya n összegnek felel meg. Az oknál fogva nincs helye a becslés ujabb elrendelésének sem. Az F. a. leltár 1—24. tétele a. ingó és 25. tétele a. ingatlan felére nézve az özvegyi haszonélvezeti jog megállapítható és felp. annak birtoka és haszonélvezetébe helyezhető azért nem volt, mert a közös vagyon kezelése nehézségekbe ütköznék és felp. azt. h. a ház a kezelés czéljából akként két részre osztható lenne, h. egyik igény sem szenvedne rövidséget, nem bizonyította, de különben is a megállapított összeg felp. állásának és igényének mfelel. Alp. a felp. részére megállapított tartásdijat biztosítani köteles és mivel a biztositásnak más módját nem ajánlotta, azt annak tűrésére, h. a megállapított összeg az ingatlanra leendő bekebelezés által biztosittassék. kötelezni kellett. (93. okt. 24. 2045/93.) — Curia: Mint ez a másodbirúság indokaiban kifejtve van, néh. Weszely Mihály alp.-t, az e tekintetben fenálló szabályoknak mfelelő módon fogadta örökbe; felp. pedig férjétől különváltan élése s az által ellene megindított válóper következtében özvegyjogát, az elsőbirőság Ítéletének e tárgyra vonatkozó indokolása szerint el nem vesztette; következésképen az 1892. aug. 5. végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt Weszely Mihály után a törvényes öröklésre alp. van hivatva, felp.-t pedig özvegyjog illeti meg. Ez özvegyjogra — az örökhagyó sz. kir. (fö- és szék-) városi polgár lévén — a volt jobbágyok özvegyeik tartásáról szóló 1840: VIII. t. ez. 18. íj-a rendelkezése nem alkalmazható, ha urai ennek fejében fel}), férje vagyonából, illetőleg annak jövedelméből özvegysége tartamára társadalmi állásának mfelelő teljes ellátást, lakást, tartást és ruházkodást követelhet. Az állandó joggyakorlat nem zárja ugyan ki, h. a városi polgárok özvegyeinek ellátási igényük fejében a hagyatéki javaknak egy bizonyos része haszonélvezetül átengedtessék, ha a hagyatékban olyan vagyon van, mely önálló